Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Rüsz-Fogarasi Enikő: A kolozsvári ispotályok élelmezése a fejedelemség korában
Rüsz-Fogarasi Enikő: A kolozsvári ispotályok élelmezése... 291 A számadásokba a vásárolt élelmiszert és az értékesített élelmiszer-felesleget jegyezték fel. A mostani vizsgálat szempontjából a vásárolt élelmiszerek variációja, mennyisége, esetleg ára lehet érdekes, hiszen a mindennapi és ünnepnapi falatok a saját gazdaságában termett élelmiszerek mellett a piacról vásárolt alapanyagokból és kis mértékben a város által elkobozott javakból kerültek fel az ispotály asztalára. A vásárolt élelmiszerek között a leggyakrabban a hús fordul elő. A gazdaságban tenyésztett nagyobb állatok esetében - különösképpen tavasztól őszig - problémát jelentett a hús tárolása. A húsbeszerzés különböző igényeket szolgált ki, az ispotálylakóknak, az ispotályban tevékenykedő szakembereknek, az ispotálymester asztalára, a megvendégelt városi számvevőknek egyaránt vásároltak. A termékek minőségét és mennyiségét természetesen a célközönség és a rendeltetés határozta meg. A Szentlélek ispotály esetén csupán a gondozottak és mesteremberek számára vásároltak húst, a leggyakrabban olcsó szarvasmarhahúst, bakhúst, ritkábban sertés-, illetve bárányhúst. A Szent Erzsébet ispotály esetén már jóval nagyobb a vásárolt hús variációja. Leggyakrabban szarvasmarha- és bakhúst vettek, de az ünnepekre még a gondozottaknak is idénytől függően sertés, bárány vagy kecske került az asztalra. Rendkívüli alkalmakra hurka, nyúl, fogolymadár és őz is szerepelt a vásárlások között.111 A Szent Erzsébet ispotály számára halat is vásároltak, igaz, elég ritkán, és ebből a gondozottak, munkások, számvevők asztalára is jutott. A gondozottak számára inkább sóshalat vagy más olcsó halat vásároltak, míg a számvevők vendéglátására retke, kárász, csuka vagy semling (petényi máma) került.112 Húsból mindig csak annyit vásároltak, amennyi elfogyott az aktuális főzés alkalmával. A vásárolt hús és az egyéb élelmiszerek folyamatosan szerepelnek a számadásokban, hetente számolták el. Zöldséget ritkán vásároltak, többnyire akkor, amikor elfogyott a saját termés, vagy amikor az előző, gondatlan ispotálymestertől nem maradt elegendő élelmiszer. így járt Kanta János ispotálymester is 1617-ben: amikor átvette a vezetést, az élelmezés folyamatosságának biztosítása érdekében borsót, lencsét, kását, káposztát és petrezselymet a piacról volt kénytelen beszerezni.113 A káposztát többnyire az ispotály saját kertjében termesztették, azonban elég sok fogyott belőle, ezért ősszel előfordult, hogy a sóskáposzta készítésére piacról 111 A Szent Erzsébet 2010. 33, 71, 78, 306. p. 112 A Szent Erzsébet 2010. 34, 73, 239, 307, p. 113 A Szent Erzsébet 2010. 172. p.
