Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Rüsz-Fogarasi Enikő: A kolozsvári ispotályok élelmezése a fejedelemség korában
Rüsz-Fogarasi Enikő: A kolozsvári ispotályok élelmezése... 285 A későbbiekben az ispotály kiegészítette mérai birtokát, mintegy konszolidálva az onnan érkező jövedelmet. Szentpáli András Mérában lévő birtokrésze, az Andrásháza prédium harmadával Kolozsvár városának tulajdonába került, amit a város éveken át 400 forint ellenében Filstich Péternek adott zálogba. Egy 1628. július 29-én keltezett oklevélben Thorday Péter deák és Szegedy Gergely, a százak tanácsának tagjai arról értesítenek, hogy a város ezt a vagyont a Szent Erzsébet ispotálynak adományozza.62 Az oklevél szántókat, legelőket, réteket, erdőket, szőlőket, hegyeket, völgyeket, tavakat és malmokat sorolt fel. Arról viszont nincs konkrét adatunk, hogy ténylegesen mi az, ami az ispotály gazdálkodásába bekerült, vagy egyáltalán sor került-e a javak átvételére. Legalábbis időlegesen bizonyára használták az adományt, mivel az 1646-ban lejegyzett számadásban szóba került az andrásházi birtokrész.63 A számadáskönyvek pontatlansága miatt nehezen lehet beazonosítani az intézmény bevételeit, hiszen nem minden alkalommal tüntették fel, mi hol termett, mi jött a mérai jószágból, és mi termett a kolozsvári határon. Ezekről a helyekről kerültek ki ugyanis azok a javak, amelyek hozzájárulhattak az ispotály élelmezéséhez. Ugyanakkor az intézmény ingatlanjai (házbér, boltbér, pincebér) is jelentős bevételt hozhattak, ami megkönnyítette a gazdálkodást.64 Gazdálkodás Míg az egyes intézmények vagyoni hátterét megrajzolva külön-külön vettem számba azokat a helyeket, ahonnan az élelmezéshez szükségeseket biztosítani lehetett, a két ispotályban folyó gazdálkodást együttesen mutatom be, ugyanis számottevő különbség nem észlelhető közöttük. A saját gazdálkodásban lévő kerteket napszámosokkal műveltették meg. Különösképpen a szőlő megmunkálása igényelt jelentős munkaerőt. A két intézmény vagyonába, amint már felsoroltam, jelentős nagyságú szőlőskertek tartoztak. Az ispotály fizette a munkásokat, biztosította a munkaeszközöket, azonban a munkálatok lebonyolítása a felfogadott vincellér feladata volt. A szőlőművelés különböző munkálatait az éghajlati és időjárási viszonyok függvényében a vincellér rendelte el, egyedül a szürethez volt szükség városi határozatra. A két ispotály szőlőművelésében csupán annyi különbséget fedezhetünk fel, hogy a Szent Erzsébet ispotály szőlőseiben kevesebb napszámost foglalkoztattak, és gyakran vették igénybe a jobbágyok munkáját. Itt nagyon 62 Jakab 1870. 396-397. p. 63 A Szent Erzsébet 2010. 315. p. 64 A Szent Erzsébet 2010. 137, 179. p.
