Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)

Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Rüsz-Fogarasi Enikő: A kolozsvári ispotályok élelmezése a fejedelemség korában

278 Városok és természeti erőforrások tály számíthatott. A két intézménynek nem a teljes vagyoni hátterét rajzolom meg, hanem csupán azokat a tényezőket emelem ki, amelyek közvetve vagy közvetlenül kapcsolódhattak az élelmiszer-ellátáshoz. A Szentlélek ispotály történeti forrásai veteményeskertről, gyümölcsöskert­ről, majorról, szőlőskertekről, szántóföldekről, egy tóról, sütőházakról és jelen­tős só-bevételekről tesznek említést. A veteményeskert az ispotályház közelében terült el. Kerítéséről több he­lyen is találunk adatokat,10 terményeikről azonban csak szórványos feljegyzé­sek vannak. A számadáskönyvek elszórt adataiból arra következtethetünk, hogy az ispotály lakóinak mindennapi ellátásához szükséges borsó, káposzta, hagy­ma, vöröshagyma, mogyoróhagyma, lencse és egres, ebből a kertből került ki.11 A Szentlélek ispotályház mellett lehetett a gyümölcsöskert, amelyben a fel­jegyzések alma- és szilvafákat említenek. Ezek néha jelentős termést nyújt­hattak. Az ispotálymester 1606 májusában három napszámossal gyalogsövényt fonatott a gyümölcsös köré,12 sőt ugyanazon év augusztus 20-án inast fogad­tak, hogy hat héten át őrizze a kertet.13 A gondoskodás meg is hozta az ered­ményét, hiszen 20 cseber almát szedtek le.14 A gyümölcsöt nemcsak frissen fogyasztották, hanem aszalták is. A gyümölcsök és aszalványok a szegények étrendjének fontos részét képezték, kiváltképpen Fodor Gergely adminisztrá­ciója alatt.15 A 16. század végén az ispotályhoz tartozott egy jelentős kiterjedésű major is, amelynek helyéről nem rendelkezünk adatokkal, és arról sem találtam fel­jegyzést, hogy mikor és hogyan került az intézmény tulajdonába. Az viszont biztos, hogy az 1591. és 1595. évi számadások alapján egy egész juhnyáj, va­lamint több ökör, tulok, szarvasmarha, sertés, kecske és szárnyas volt az ispo­tály tulajdonában.16 Ez a jelentős vagyon azonban rendre elolvadt, 1595-ben az ispotálymester, a bíró és a számvevők akaratából a major állatainak nagy részét kiárusította.17 A 16. század fordulójára már egyre kevesebb állatot találunk a majorban, míg a 17. század elején, amikor Reisz András ispotálymester vette 10 A Szentlélek 2006. 233. p. 11 A Szentlélek 2006. 76. p. 12 A Szentlélek 2006. 59. p. 13 A Szentlélek 2006. 60. p. 14 A Szentlélek 2006. 75. p. A cseber nem meghatározható mértékegység. 15 Fodor Gergely ispotálymester, a Szentlélek ispotályban működött 1605-1609 között, lásd: A Szentlélek 2006. 45, 48-57. p. Ugyancsak ispotálymester volt a Szent Erzsébet ispotály­ban 1610-1613 között, lásd: A Szent Erzsébet 2010. 124-150,431-438. p. A tőle származó számadások kivételesen gazdag anyagot tartalmaznak. 16 Kmol, KvLvt. Számadások, KvSzlélIsp, 1591, 5/VII. 1595, 6/XIII. 17 Kmol, KvLvt. Számadások, KvSzlélIsp, 1595, 6/XIII.

Next

/
Thumbnails
Contents