Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Rüsz-Fogarasi Enikő: A kolozsvári ispotályok élelmezése a fejedelemség korában
Rüsz-Fogarasi Enikő: A kolozsvári ispotályok élelmezése... 279 át az ispotály vagyonának kezelését, a számadások már nem is tettek róluk említést. A források ugyanakkor jelentős állatállományt sorolnak fel: a 12 öreg szarvasmarhát, két harmadfü ökör tulkot, 10 tavalyi borját, 10 sertést - ebből három vemhes -, húsz tyúkot és egy kacsát bizonyára az ispotályház körül, az udvaron tartották.18 A szárnyasokat az ispotály udvarán bizonyára a csűrben helyezték el. Számuk három és húsz között ingadozott, de a számadáskönyvekbe ezt nem mindig jegyezték fel. A Szentlélek ispotálynak a tanulmányozott időszakban a város több pontján is volt szőlőse. A leghosszabb ideig a Kajántón, a Szent György-hegyen és Házsongárdon lévő szőlőket művelték vagy műveltették meg.19 1578. február 13-án a százak tanácsának ülésén úgy határoztak, hogy a többi szőlőből, mivel ezek puszták, és az ispotálynak csupán költségeket és nem jövedelmet jelentenek, hagyjanak meg hármat, a többit pedig adják el. Az árukból a megmaradt szőlőt tegyék rendbe, és tatarozzák az ispotályházat is.20 Az említett három szőlőskert közül a házsongárdi puszta szőlőt 1613-ban eladták, a megdolgozásáról 1608-bólszármazik az utolsó adatunk. Ezután csak a kajántói és a Szent György-hegyi szőlőre költöttek. A Szent Györgyi hegyen harmadfél, azaz 2*/2 holdnyi, a kajántói úton pedig egy holdnyi szőlője volt az ispotálynak. A Szent György-hegyi szőlő 1620-ban szerepel utoljára a forrásokban, ezt követően a Szentlélek ispotály egész 1632-ig csak a kajántó úti szőlő termésére hagyatkozhatott. Ezen kívül a források még említenek egy elég gyengén termő félholdnyi szőlőskertet, a pajsit,21 amelynek a termővé tétele több éven át folyt. Apajsi szőlő a számadásokban a sütőházak cseréje idején, az 1633. évben jelenik meg,22 ezért feltételezhető, hogy a jól működő sütőházért egy gyengébb pékséget és egy nem használt szőlőst adtak. Az is lehetséges azonban, hogy vásárolták, vagy valakitől örökölték. A földrajzi elhelyezését nem tudjuk meghatározni, azt viszont feljegyezték, hogy szomszédjai kelet felől Bojtos János, a másik irányból pedig egy hidelvi asszony volt.23 A pajsi szőlő nem tűnik jó vásárnak, hiszen annak ellenére, hogy minden évben költöttek rá, az onnan szüretelt szőlő kis mennyiségű volt. A számvevők 1638. december 24-i találkozásán úgy döntöttek, hogy a pajsi szőlő megdolgozásáról lemondanak, és 18 Inventárium 1601. 19 Lásd Mihály 2006. p. 20 Kmol, KvLvt, KvárTjk, 1578. 21 A pajsi szőlőt Jakab Elek Kolozsvár történetéről szóló munkája, Szabó T. Attila tanulmányai és szótörténeti tára, Herepei János munkái, Asztalos Lajos tanulmányai és más helytörténeti munkák sem említik, a számadások nem adják meg elhelyezkedését, földrajzi helyzete így bizonytalan. 22 A Szentlélek 2006. 258. p. 23 A Szentlélek 2006. 265. p.
