Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Pinke Zsolt - Pósa Patrícia - Mravcsik Zoltán - F. Romhányi Beatrix - Gyulai Ferenc: A hajdúsági várostérség agroökológiai adottságai
Pinke - Pósa - Mravcsik - F. Romhányi - Gyulai: A hajdúsági várostérség... 263 semmi sem utal arra, hogy a kolostorokhoz való viszonyukban az országos szokástól eltérő mintákat követtek volna. A pálosokkal viszályba keveredő Kenderesi Balázs például a pesti domonkosok egyik legnagyobb támogatója volt.61 Ha jól megragadható különbséget keresünk a kolostorral rendelkező, illetve nem rendelkező települések között, akkor ezt leginkább a település környezetében lelhetjük meg. Úgy tűnik, koldulórendi kolostorokat jelentősebb gabonatermő területtel rendelkező településeken találunk, alapvetően állattartással foglalkozó mezővárosokban viszont nem. E szerzetesközösségek feltűnése tehát nemcsak a lélekszámra utalhat, hanem a gazdálkodásra, pontosabban a gabonatermelés jelenlétére vagy hiányára is. így felmerül a lehetőség, hogy a vizsgált területen a szántóföldi gazdálkodás súlya többször változott. A kérdés mindenképpen további kutatást igényel, amely során az itt megfogalmazott hipotézist ütköztetni szükséges a környezeti rekonstrukciókkal. Magyar társadalomtörténészek, társadalomföldrajzi és néprajzi írók az alföldi állattartás városképző szerepét fogalmazták meg.62 Az „alföldi állattartó mezőváros”, vagy Makkai László kifejezésével a „marhatenyésztő mezőváros” egyik jellemzője, hogy saját közigazgatási területe alkotta saját vidékét. A 19. század közepéig az állattartás dominanciájával jellemzett rurális térségben ma is nagyon kevés faluval találkozunk,többnyire város határos várossal.63 Premisszaként elfogadva az alföldi állattartás városképző funkciójára vonatkozó megállapításokat, a fenti vizsgálat eredményei alapján a tiszántúli vizsgálati terület esetében két kiegészítést szeretnénk megfogalmazni. Megállapításunk szerint az Alföld térszerkezetére jellemző, hogy többnyire ott jött létre tartósan jelentősebb népességkoncentráció, ahol a lakosság gabonaszükségletét helyben biztosítani tudták. Ez azzal magyarázható, hogy az Alföld egyes régióiban nagy kiterjedésben, de többnyire tömbszerüen álltak rendelkezésre szántóföldi művelésre alkalmas térszínek. Azok a települések, amelyek környezetükben elő tudták állítani lakosságuk és állatállományuk szénhidrátszükségletét, a szárazföldi szállítás magas költségei miatt olyan versenyelőnybe kerültek a kedvezőtlenebb adottságú településekkel szemben, amely növekedésük egyik motorjává vált. A helyben előállított élelem szükséges, de önmagában nem elégséges feltétele a virágzó városnak. A települések konjunkturális virágzását a széles piackörzet ellátását biztosító árutermelő ágazatokban (esetünkben az állattenyésztés és az állati termék előállítás) megvalósult specializáció és/vagy kereskedelmi te61 1465: MÓL DL 16159. 62 Erdei 1939; Mályusz 1953; Makkai 1957; Bellon 1996; Kubinyi 2000; Beluszky 2001; Kubinyi 2006. 63 Beluszky Kovács 2011. 123. p.