Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)

Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Kincses Katalin Mária: Ökológiai háttér, vízrajzi adottságok és városi higiénia összefüggései Sopronban a 15-18. században

Kincses Katalin Mária: Ökológiai háttér, vízrajzi adottságok és városi higiénia... 211

használt és a könyvpiacon az elmúlt évtizedben széles körben kapható, több kiadást is megért, népszerű Magyar művelődéstörténet. Harmadik fejezetében Bertényi Iván a magyar városok egészségügyi viszonyait leíró fejezetben sötét szavakkal festi le a középkori állapotot: „sokszor csatornázatlan városok [...] egészségtelen ivóvizek, a mocsarak maláriát terjesztő szúnyograjai [...] egészséget károsító környezet”. Mindez rövid élettartamhoz és nagyarányú csecsemő- és gyermekhalandósághoz vezetett, ami az orvoslás elégtelen színvonala miatt jellemezte a kort.10 A kora újkorban részben a fakitermelés „szabaddá válása”,11 részben az éghajlati változások miatt a 16-17. század folyamán az erdők csökkenése miatt a vízzel borított területek nagysága tovább nőtt,12 az elmocsarasodás folytatódott, ami az iménti logika alapján is csak ronthatott a képen, különösen, ami a járványokat illeti.13 A megoldást az orvostudomány fejlődése, illetve ennek következtében az orvoslás színvonalának emelkedése hozta volna meg, de ez a kora újkorban jelentősen nem javult, az egyetemeken nagyon kevés orvost képeztek, az orvoslási szintek pedig nem váltak el egymástól.14 Mindössze annyi a változás a korábbi évszázadokhoz képest, tudhatjuk meg a kötetből, hogy „A tisztaság és az egészség közti összefüggés, ha csak halványan is, de már derengett a kor embere előtt”.15 A szintézis 16-18. századi fejezeteit jegyző Tóth István György a magyarországi városok higiéniai viszonyaira ugyan nem tért ki, de a forráskiadványok és a szakirodalom lelki- ismeretes áttanulmányozása után arra az álláspontra jutott, hogy a tisztaságra, a higiéniára legalább a főúri udvarokban jobban odafigyeltek a megelőző időszakhoz képest, ám szemléletváltás igazából a 18. században következett be az orvostudomány fejlődésének következtében.16

Mivel a modem városi életnek alapvetően meghatározó eleme véleményem szerint a megfelelő csatornahálózat kiépülése, az ivóvízhálózat megléte, rend10 Magyar művelődéstörténet 127. p. Ugyanakkor ez az első olyan szintézis a magyar művelődéstörténetben, amely legalább kitér a korabeli gyógyítás színvonalára és intézményeire, az egészségügyre, a királyi és a főúri udvarokban folyó gyógyításra, a betegápoló rendek tevékenységére, a járványokra és a mortalitásra: 127-131. p.

11 „Míg a középkor századaiban a foldesúr szigorúan ellenőrizte, hogy ki vághat fát...” Magyar művelődéstörténet 166. p. A kora újkori fejezeteket Tóth István György írta: 210— 217. p, 18. század: 218-223. p.

12 Magyar művelődéstörténet 166. p.

13 Magyar művelődéstörténet 212-214. p.

14 Magyar művelődéstörténet 211. p.

15 Magyar művelődéstörténet 214. p.

16 Magyar művelődéstörténet 212, 218. p. „A XVIII. században tehát még egymás mellett élt a régi és az új: a korszerű orvostudomány hatása már megjelent az emberek mindennapi életében is, de korántsem szorította ki a hagyományost, a régit, a babonásat.” Magyar művelődéstörténet 223. p.