Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Géra Eleonóra: A budai mocsarak eltűnésének nyomában
Géra Eleonóra: A budai mocsarak eltűnésének nyomában 133 Hosszú-mocsár maradványát a mai Szerómi úttól hosszan elnyúló félhold alakban a mai albertfalvai lakótelepig terjedő részen ábrázolja.8 A régészeti leletek arról tanúskodnak, hogy a Szerómi út és a valamikori Duna-meder közötti részt az emberek intenzíven használták (házak, temetők, sőt, itt futott a római limes), ezzel szemben a Szerómi úttól a hegyekig elterülő, akkoriban még mélyebben fekvő terület, vélhetően túlzottan vizenyős volta miatt, feltűnően szegény régészeti leletekben.9 A Hosszú-mocsár legnagyobb kiterjedése idején a Budafoki útig, a Móricz Zsigmond körtérig, a Kelenföldi pályaudvarig és Albertfalváig is érhetett. Ma látható egyetlen maradványa, a Feneketlen-tó mellett a mocsarak egykori létezésére utaltak a víztelenítés után felparcellázott kertek, szántók kútjaiban feltörő keserűvizek.10 11 A budai mocsarak kutatásához a geográfiai szakirodalom sem visz közelebb: az első részletesebb kötetek a 19. század második felében és a 20. század első felében keletkeztek, és kizárólag a végeredményt, a lecsapolás utáni állapotokat mutatják be, ha vizenyős, lefolyástalan lapályról is esik szó, nem utalnak előzményként a felszámolt mocsarakra." Tekintettel a rendelkezésre álló források szűkösségére, a budai tanács Miscellaneae anyagába12 kigyűjtött egy doboznyi irat kis információtartalmára, nem csoda, hogy eddig senki sem szentelt különösebb figyelmet ennek a témának a kutatására. Kizárólag néhány városi szerződés tanúskodik arról, milyen sokoldalúan használták a városiak még a 18. század utolsó harmadában is a határban található mocsarakat. Ez természetesen nem jelentette azt, hogy a korabeli városvezetés különösebb je8 A térképen fontos azonosítási pont a mocsaras terület közvetlen szomszédságában az egykori lőportorony. Ez a volt Épületelemgyár helyén állt, amely a Budafoki út és a Galvani utca találkozásánál lévő saroktelket (Budafoki út 209-215.) foglalta el. A területen 1958- ban folytattak ásatásokat. BTM RA ltsz. 492-77. 9 Ezúton szeretnék köszönetét mondani Éder Katalinnak, a Budapest Történeti Múzeum Régészeti Adattára Dokumentációs Gyűjteménye főosztályvezetőjének, amiért segített a területre vonatkozó régészeti dokumentációk átnézésében. A régészeti feltárások eredményeivel kapcsolatban lásd: BTM RA Usz. 492-77, 677-78, 676-78, 956-79, 2220-2005, 959-79, 677-78, 678-78, 2522-2006, 502-77, 511-77, 512-77, 961-79, 497-77, 2683-2007, 3051-2010, 487-77, 2899-2008, 2229-2005, 2841-2008, 2688-2007, 509-77, 2776-2008, 488-77, 2744-2008, 3040-2009. 10 BFL XV.16.a 206/29 (1787), XV.16.d 241/5; „[...] Bittersalzhältige liefern mehrere Quellen in Gran, und zwischen den Ofner und Buda-Eörser Weingebirgen, dann irn Dorfe Buda-Eörs selbst: Glaubersalzhältige kommen vor in der Nähe der Moräste bey Bia, Stuhlweissenburg und Szent-I vány, dann bey Ofen auf dem Wege nach dem Kammerwald.” Schams 1822. 576-577. p. Az idézett műben említett forrásokkal kapcsolatban (Budaörsi és a Kamaraerdei út elágazásától délnyugatra fekvő területen) lásd a mocsár bérlőjének, Joseph Österreichemek készült, 1803-ból származó felmérést BFL XV. 16.a 206/44. 11 Lásd például Horusitzky 1939. 238-239. p. 12 BFLIV.1002.uu47. d.
