Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Géra Eleonóra: A budai mocsarak eltűnésének nyomában
132 Városok és természeti erőforrások rolása közben a Breiter-Morast elnevezést, amelynek magyar változata Őrsöd lett, de minden további magyarázat nélkül. Ugyanakkor a 18. század utolsó harmadában keletkezett helyszínrajzok és a 19. század első felében a lecsapo- láshoz és a parcellázáshoz készített dokumentumok alapján egyértelműen látszik, hogy az 1873-as fővárosi térképen ismét Breiter-Morakként megnevezett dűlő megegyezik a korábbi Nagy-mocsárral, a magyar Őrsöd elnevezés pedig ennél jóval nagyobb területet takar. A Breiter-Mor ast dűlő a mai Budaörsi út és az Egér út határolta, mélyebben fekvő résznek felelt meg. A rendelkezésünkre álló térképek szerint a lecsapolást megelőző időszakban a Nagy-mocsár és a Kis-mocsár északi határa a mai Budaörsi út vonalában húzódott, nyugatról és délről a mai Egér út vonaláig nyúltak el, keletről pedig a mai Őrmező (akkor Feldried) mélyebben fekvő része még a mocsárhoz tartozott. A térképeken a Kis-mocsár időnként Feldrieder-Morast, egyetlen alkalommal pedig - vélhetően a kaszálás jogának bérlőjéről elnevezve -Michelbergerischer-Morast néven szerepel. A Nagy-mocsár kifejezés helyett pedig a 19. század első felében gyakran a Galgenberger-Morast nevet használták. A két mocsárterületet a pos- taút választotta el egymástól, ami csapadékosabb időben akár az utazók életét is veszélyeztette. A két terület mocsarait a környező, magasabban fekvő területek vízfolyásai táplálták, ezért különösen veszélyesek voltak a nyári záporok. A magasabb területről hirtelen lezúduló viz ugyanis ebben a tálszerű mélyedésben gyűlt össze, a postaúton járók pedig egészen váratlanul az úton hömpölygő vízzel találták magukat szembe.5 6 A ráckevei koronauradalommal közös Hosszúmocsár (Langer-Morast) létezéséről a szakirodalomban egyedül Albertfalva történetének kutatója, Halabuk József tudósít, aki szerint a korábbi mocsár emlékét őrizték a határ mélyebben fekvő dűlőinek elnevezései a Pacsirta-hegy (Lerchenberg) körül (Motsar, Scharfenech, Scharfenek-Huth) .b Erről a területről írták 1817-ben az egyik uradalmi feljegyzésben, hogy „olyan terület, amit sok iszap borít, a kiadós esők és a tavaszi hóolvadás következtében”.7 A 18. század végén és a 19. században az elnyúlt félhold alakjáról elnevezett Hosszú-mocsár korábbi kiterjedéséről alig rendelkezünk információval, a térképi ábrázolások abból az időből származnak, amikor a ráckevei koronauradalom felhívására már víztelenítették a terület egy részét. A Duna-mappációhoz készült, Vörös László nevéhez kötődő térkép, amely a pest-budai folyamszakaszt mutatja, a 5 Nagy 1975. 286. p; BFL XV.ló.a 206/49, XV.16.a 201/2, XV.ló.a 206/29. (1860) XV.16.a 201/9. (1873) A Breiter-Morast nevet viselő dűlő a 35. szelvényen látható, alsó részén az egykori Kleiner-Morast ugyancsak rétnek kimért területével, amelynek nagyobb részét a Langer-Morasttal a 38. szelvény mutatja. 6 Halabuk 1997. 48. p; BFL XV.ló.a 206/29. (1860) 7 Idézi Halabuk 1997. 48. p.
