Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Pál-Antal Sándor: Jogszabályt szülő konfliktusok Marosvásárhelyen 1672-1731 között
76 Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben 1. Az 1672-es jogszabály A város vezetősége és a lakosság közötti feszült viszony 1672-ben nyílt konfliktusba torkollott. Az egyenetlenkedések a város vezetőinek egymás közötti torzsalkodásával kezdődtek. A hatalomból kiszorulók társaik ellen hangolták a lakosságot, a végkifejlet pedig az elöljárókban való bizalom elvesztése, egy általános elégedetlenségi hullám felkorbácsolása lett. Az 1672. évi események kiváltó okait nehéz megállapítani, a ránk maradt forrásokból inkább kikövetkeztetni tudjuk azokat. Hiszen a viszálykodás megnyilvánulását kifejező, szóban elhangzott és írásban rögzített gondolatokat, valamint a dorgáló szövegeket hagyták ránk. A helyszínre kiküldött fejedelmi bizottsági végzés bevezetőjéből megtudjuk, hogy „marus-vásárhelyi uraim, úgy mint az ott jelen lévő tanácsi rend és ugyanezen városnak több lakossi között holmi egyenetlenkedés támadt volna”, aminek megnyilvánulási formái az „egymás becsületit megsértő szók”, bizonyos dolgokért tett „becstelenítések”, „másokat cégéres vétkekben élőknek ítélése” és ezekhez hasonló kifejezések. A viszály kezdete - feltételezésünk szerint - a város „nemessé” nyilvánításának a kérdéséhez kötődik. Apafi Mihály erdélyi fejedelem ugyanis Déshez és Tordához hasonlóan Marosvásárhelyt is nemesített várossá akarta nyilváníttatni. Az ügyet az 1671. évi gyulafehérvári országgyűlésen tárgyalták, de a végzést elnapolták. Időközben a vásárhelyiek mint szabad királyi városi joggal élők többségi akaratból régi jogállásukban való megtartásuk mellett döntöttek. Kérésüknek a fejedelem helyt adott, és egy 1672. február 10-én kiadott leiratában közölte velük, miszerint: „azon marosvásárhelyi híveinket asserualljuk [értesítjük], hogy eddigh való állapottyokban, privilegiomokban és rendtartásokban megtartyuk és magunktól magoknak nem lévén kedvek hozzá, az megh nemesedésre nem kénszerittjük s erőltettjük”.2 A város elöljáróinak a döntése azonban nem lehetett egyöntetű, ami összekülönbözésekhez vezetett. A kisebbségben maradt nemességpártiak nyílt támadást indítottak a városvezetés ellen, támogatókra lelve az elégedetlenkedő lakosság részéről. A nyár végére a konfliktus nyílt szembenálláshoz vezetett, ami fejedelmi közbeavatkozást szült. Az 1672. szeptember 16-i, Radnótról (Marosvásárhelytől 30 km-re) küldött leiratában Apafi Mihály fejedelem csendességre és higgadtságra intette a várost. „Ennek előtte is - szól a leirat - már egy néhány ízben mind bizonyos embereink s mind penig írásunk által parancsoltunk volt hüségteknek, hogy super sedeállyák [beszüntessék] elkezdet rebelliségeket, és ha abban az helyben akarnak nyugadni, az eddig való szokás szerént, ott való 2 Mvhely lt, Acta Politica, 289B/1872.
