Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Pál-Antal Sándor: Jogszabályt szülő konfliktusok Marosvásárhelyen 1672-1731 között
Pál-Antal Sándor: Jogszabályt szülő konfliktusok Marosvásárhelyen... 77 tiszteitől fügjenek, nem használván az városban senkinek (ha kinek vagyon is hüségtek közül) nemessi praerogati váj a [előjoga].” Levelét fenyítéssel zárja: „Hogy azért se Isten se emberektől ne apasztassunk - írja - mi még egyszer ex superabundant! (nagyon nyomatékosan) parancsollyuk hűségteknek levelünk által magát tegye, és a kik ot akarnak lakni hüségtek közül, az ot való magistratust subeallya [elimerje], most írjuk ez hazához való kötelességünkre, hogy valakik ez parancsolatunk ellen más kívül cselekszenek, abban az helyben bizony egy[t]ül edgyik(!) vasban veretyük.”3 Három nap múlva, szeptember 19-én a fejedelmi biztosok - Bethlen János kancellár és az erdélyi Fehér vármegye főispánja, Daczó János csíki főkapitány és Michael Sigmondi segesvárszéki királybíró - levélben értesítették a várost kinevezésükről, feladatukról és december 10-én történő érkezésükről.4 A biztosok egyben az erdélyi három „náció” képviselői is voltak, Bethlen a vármegyei nemességet, Daczó a székelyeket és Sigmondi a szászokat képviselte. A fennmaradt forrásokból kitűnik, hogy az elöljárók és a „város népe” közötti hosszabb ideje lappangó viszálykodás 1672 kora őszén vált nyílt konfliktussá. Komolyságát pedig jelzi az a tény, hogy többszöri fejedelmi beavatkozás ellenére is négy évig elhúzódott. Az események lefolyását, valamint a kivizsgálás eredményeként megfogalmazott jogszabály elfogadásának és alkalmazásának mozzanatait az újabb fejedelmi leiratokból, valamint egy korabeli névtelen, de utóbb Enyedi (Lakatos) Istvánnal azonosított helybéli krónikástól származó feljegyzésekből követhetjük nyomon.5 Enyedi az események ismertetésénél a nemesítés kérdéséről hallgat. Csak azt írja, hogy 1672-ben a marosvásárhelyi község pártot ütött a bíró, a tanács és a polgárok ellen. A pártütők követeléseiket pontokba szedték és a tanács elé terjesztették, de az nem teljesítette mindeniket. Emiatt a fejedelemhez fordultak, és Erdély fiscalis directorától (jogügyi igazgatójától), Szentiványi Sámueltől „deákokat kérvén, az egész város lakosait azok által megeskették, hogy ki mit tud vallani a bíróra, polgárra és az egész tanácsra.” Akkor a fejedelem Radnóton tartózkodott. Magához hívatta a tanácsot és a város népének képviselőit, ahol azok „igen sokat litigálódtak [vitatkoztak]”. Ezért a fejedelem hazaküldte őket és commissáriusokat menesztett közéjük a tények kivizsgálására és rendteremtésre, illetve a felek kibékítésére.6 3 Uo. Acta Politica, 289D/1672. 4 Uo. Acta Politica, 289E/1672. 5 Enyedi 2010. 355-403. p. 6 Uo. 388-389. p.
