Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Gulyás László Szabolcs: Írott szabályok és íratlan normák a 15-16. századi mezővárosi kereskedelemben
Gulyás László Szabolcs: írott szabályok és íratlan normák a 15-16. századi... 43 János erdélyi vajdához, kinyilvánította, hogy a jobbágy törvényesen vásárolta a jószágot.70 A lopás mellett a másik gyakori ügytípus a vásár békéjének szóval vagy tettel történő megsértése volt. Tilos volt, és bírságfizetéssel járt például a szit- kozódás. Máramarosszigeten 1548-ban előírták, hogy a vásáron másokat szidalmazó személy 133 dénárt köteles büntetésként lefizetni.71 Máshonnan is van adatunk a vásárokon egymást sértegető kereskedőkről.72 A tettlegesség még ennél is súlyosabb ügy volt, s ilyenkor a legtöbbször szintén a bíró és az esküdtek intézkedtek. Vasváron 1438-ban a györgyvári Vas János nevű jobbágyot például félholtra verték, mire az elkövetőt a rokonok elfogták, hogy a bíró ítélhessen felette. 1483-ban a keszthelyi vásáron Kenyeres Lőrinc szentgyörgyi jobbágy rántott kardot vita közben.73 A vásár végeztével is bőven volt még tennivaló, rendbe kellett hozni a vásárteret. Szombathelyen 1611 -ben éppen ebből a szempontból foglalkoztak a helyi sokadalom kérdésével. A közösség alapvető érdeke volt a vásárok után a vásári forgalom áthaladásául szolgáló híd rendbehozatala. Ebben attól függetlenül, hogy voltak-e barmai, avagy sem, az egész lakosság részt vett, minden egyes nap egy-egy utca lakói vonultak ki a munkálatokra. Aki ezt elmulasztotta, komoly bírságot, négy forintot volt köteles fizetni a tanácsnak.74 A vásárok mellett külön érdemes néhány szót szólnunk a mezővárosi kereskedelem egy másik alapvető színteréről, a kocsmáról, s egyúttal a településre irányuló borbehozatalról. A bormérés joga sarkalatos pont volt a mezővárosiak mindennapjaiban. A privilégiumlevelek általában csak arról írnak, hogy ki mérheti, illetve ki nem mérheti a borát a településen. Ennél sokkal részletesebb képet kapunk olykor egyes okleveles említésekből és kora újkori mezővárosi statútumokból. A mezővárosba történő borbehozatalt idegenek számára általában tiltották. Ahogy ezt már említettük, a hasonló ügyekbe sokszor a király vagy a földesúr is beavatkozott. 1472-ben például Mátyás király úgy rendelkezett, hogy miután megtekintette Miskolc város kiváltságait, amelyek kimondják, hogy a településre senki sem vihet be bort kereskedelmi célból, visszavonja 70 DL 45648. A tanács állítása szerint „quandam vaccam invenculam recte emtionis titulo emisset a familiari castellani vestre magnificentie, videlicet Emerico Solomy...”, a megvádolt Péter az ökröt ráadásul „semper et honorifico modo se nutrivit in medio nostri enim octo annis moram contraxit”. 71 KOLOSVÁRY-ÓVÁRY 1885-1904. III. 556. p. 72 IVÁNYI é. n. 4963. sz. 73 DL 92880, DL 93560. 74 KOLOSVÁRY-ÓVÁRY 1885-1904. V/2. 131. p.
