Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Homoki-Nagy Mária: Az erkölcs, a jog és az igazság viszonya a dél-alföldi mezővárosok életében. Egy szentesi per tanulságai
Homoki-Nagy Mária: Az erkölcs, a jog és az igazság viszonya... 149 hogy az alperes meg is verte volna mostoháját. A mostohaanya és -fiú között az együttélés során más ellentétek is kialakultak. A felperes állítása szerint: „a vöm [...] engem már egynéhányszor az házból kiszórt és mellette öszve húzott vont és ezen kegyetlen vélem való bánást most is uzoválni akar.. ,”24 Ezzel szemben az alperesi válaszban a következőket olvashatjuk: „de a nagyon szabadon járó nyelve rágalmazása, és naponkénti gyűlölködése nem engedte velem, mint ve- jével lakni, noha [...] tett fogadása szerint magát erántam hűséges szeretettel és tsendességgel fogja viselni.”25 Mit értett az alperes a „szabadon járó nyelve rágalmazásán”, azt a következőképpen magyarázta a bíróság előtt: a felperes arra kötelezte magát, hogy sem szóval, sem tettel nem sérti meg vejét, ezzel szemben „szóval huntzfutnak, akasztófára, pokolra valónak megszólt, szüléimét czudamak, rongyoknak kiáltani nem átallotta, tselekedettel pedig szóval a mit ért mindenünket prédába és pusztította.”26 Ha visszatérünk a perlekedők között 1837-ben kötött egyezségre, abban a felperes asszony arra kötelezte magát, hogy „többé sem engem [alperest] sem feleségem sem a maradékomat legkevésbé is meg nem sért sem szóval sem cselekedettel hanem engemet megtisztel és én is viszont úgy fogom tisztelni; hogy ha pedig ezt által hágni kíváná azonnal az lak helyéből kimozdítom, és még hozá értvén azt is hogy többé koszttal nem tartom,.. .”27 A mostohaanya és a fiú által kötött egyezség néhány sora is mutatja, hogy sokkal mélyebb ellentét volt a két fél között. Az asszony által többször mondott vádat, amely szerint a mostoháim őt húzta-vonta, esetleg megütötte - bár ez szó szerint nem olvasható a periratokból -, a tanúk sem igazolták, az alperes is tagadta, de a felperes asszony sem bizonyította ezt az állítását sem tanúkkal, sem esetleges orvosi látlelettel. Ugyanakkor megalapozottnak tűnik, hogy a veszekedésre a felperes maga szolgáltatott okot. Az alperesi vád, amely szerint a felperes becsületében sértette meg őt és szüleit, a késő rendi kor szabályai szerint mocskolódásnak minősült. A rendi társadalomban mindenkinek becsületesnek kellett lennie, a becsületét vesztett személyt a társadalom kirekesztette magából, súlyos esetben még a cselekvőképességét is elveszítette. Ha valaki a másik embert akasz- tófáravalónak kiáltotta, akkor valójában olyan bűncselekmény elkövetésével vádolta meg, amelynek a büntetése a rendi korban halálbüntetés volt. Az emberek sokszor sértegették egymást, ha a sértés azonban túlment az elviselhető- ség határán, akkor a megsértett igyekezett a bíróság által minél rövidebb időn 24 CSML Szentes V.115.a 46/1839 felperes keresetlevele Nr. 1. 1838. május 10. 25 CSML Szentes V.l 15.a 46/1839 első alperesi válasz Nr. 2. 26 CSML Szentes V.l 15.a 46/1839 harmadik alperesi válasz Nr. 6. 1838. szeptember 21. 27 CSML Szentes V.l 15.a 46/1839 első alperesi válasz ./. melléklet.
