Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Homoki-Nagy Mária: Az erkölcs, a jog és az igazság viszonya a dél-alföldi mezővárosok életében. Egy szentesi per tanulságai
150 Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben belül becsületét helyreállítani.28 Az adott esetben a felperes nemcsak magát az alperest, de annak szüleit is megsértette, így nem csodálkozhatunk azon, ha az alperes ki akarta tenni a házából. Az alperes nem utalt arra, hogy anyósa ellen mocskolódás miatt pert indított volna, de az iratok alapján könnyen elképzelhető, hogy mivel a mostohaanya és a mostohafiú igen rossz viszonyban voltak, haragjukban egymást szidalmazták. A felperes persze tagadta ezt. Ugyanakkor az egyes feleleteiben hol „tigris természetűnek”, hol „bárdolatlan erköltsű” személynek jellemzi.29 A kettejük viszonyát jól tükröző peres iratok alapján köny- nyü elképzelni, hogy a mostohaanya káromolta, mocskolta vejét. A peres felek között 1837-ben kötött egyezséget, amelyre először a felperes hivatkozott, a kor szokásának megfelelően bejegyezték az egyezségek jegyzőkönyvébe. Ezt másolatban az alperes csatolta a keresetlevélre adott első válaszához. Ez a „kötelező levél” a következőket tartalmazza: „Mint, hogy a mostoha anyám, egyszersmind Napam asszony az ellenem támasztott és még most is fen forgó perének kimenetelében kétségeskedvén mind maga személyesen mind pedig több érdemes emberek és asszonyságok engemet az egyesülésre megkértek, amelyet el is fogadtam ...”30 A felek között kötött egyezségnek a jegyzőkönyvbe írt változata többet mond, mint amiről a felek beszélnek: egyértelművé teszi, hogy az asszony és a mostohafiú között korábban már volt per, amelyet szintén a mostoha indított, s ahol a fiú állította, hogy alaptalanul rágalmazza őt és gyermekeit. A kötelezőlevél arra is utal, hogy a mostoha „perének kimenetelében kétségeskedvén” állt rá az egyezségre. A kétséges kimenetelű per során a felek között kötött egyezségnek viszont komoly következménye volt, törvényként szolgált a felek számára, azaz ha bármelyikük megszegte, és újból pert indított, a bíróság elmarasztalta. 31 Igaz ugyan, hogy a korabeli 28 Erre számtalan példát találunk a mezővárosi jegyzőkönyvekben, de az úriszéki iratok között is. Ez utóbbira példa többek között a szentesi úriszék gyakorlatából az 1838-ban zajlott per, amelyben nemes Borsos Szabó Julianna kért magának elégtételt Pásztor Józsefné született Kalmár Anna ellen, aki őt „utza hallatára kurvának, szajhának és mindenféle rút névvel betstelenítő szókkal” illette. Mivel az adott utca lakói tanúvallomásaikban megerősítették a felperes állítását, az úriszék az alperest „az elkövetett betstelenítés büntetéséül; - a nem nemes fél élő dijja erányában fizetendő 20 pengő forintokban” elmarasztalta. CSML Szentes V. A. 102. Szentes város tanácsi iratok úriszéki iratok 45/1839; vö. HOMOKI-NAGY 2002. 214-215. p. 29 CSML Szentes V.l 15.a 46/1839 negyedik felperesi válasz Nr.7. 30 CSML Szentes V.l 15.a 46/1839 Kötelező levél. 31 Czövek István az egyezségről (Transactio) a következőket írta: „Ollyan Egygyesülés, melly szerint, némely bizonytalan, kétséges, és pörös jussok, nem ingyen, hanem valamit adván, megtartván, vagy ígérvén, a Felek között törvényesen meghatározódnak...” CZÖVEK 1822. II. 652-655. p; Frank Ignácz pedig a következőket írta: „Örök-vallások sorába tartozik még az EGYGYEZES, melly által a perlekedők viszszonosan egygyik is másik is
