Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Fehér Andrea: "Az ki asszony lévén férfiú habitusban öltözött s úgy élt". Társadalmi szerepcsere a 18. századi Kolozsváron: Ungvári András pere
Fehér Andrea: „Az ki asszony lévén férfiú habitusban öltözött s úgy élt”... 95 Ungvári „a szent gyülekezetét és az házasságnak rendit s az közönséges társaságot megcsalta, botránkoztatta, megházasodott az természet ellen, feleségeit paráznaságban ejtette”. [68.] A nótárius feljegyzéseiből kiderül, hogy az első házasság 7-8 évig tartott, s mint azt Bereczk omniáriumából tudjuk, az első feleség két gyermeket is szült Ungvárinak. Amiből az következhetne, hogy az első feleség megcsalta urát, esetleg elnyerte annak beleegyezését is a gyermek- nemzéshez, de az kevéssé valószínű, hogy nem volt tudomása férjének biológiai neméről. A második feleségről már több információnk van, ugyanis neki köszönhető Ungvári leleplezése: „az másik penig még ma is él, ki is mihelyt hozzáment feleségül megbetegedett, megnyomorodott, ma is nyavalyás, és ez nyavalyás felesége, az kitől is el akart válni, és mást akart venni, nem tűrhetvén rút, éktelen gonosz cselekedetit, úgy adott hírt atyafiainak, hogy asszonyi nem, nem férfiú volna”. [69.] A szöveg ettől a ponttól tér át a tulajdonképpeni bűnök felsorolásához, amelyek közül, úgy tűnik, a legsúlyosabb a társadalmi és isteni rend megszegése, vagyis a házasság semmibevétele volt, ugyanis Ungvári „az szent házasságot megbántotta, szent végre rendeltetett dolgokat megfertőztet- te, természet szerént való leányzót mások elől ellopott magának, az természet szerént való szokást természet ellen való szokásra változtatta, az szövetséget megrontotta”. [69.] Legalább ennyire súlyos volt a házasságkötés, „mely gonosz, utálatos, s Isten törvényei ellen való cselekedet nem hogy az keresztények között, de még az pogányok között is irtózatos s hallatlan”. [69.] A moralizáló részt egy sor hagyományosnak minősíthető deviáns viselkedésforma felsorolása zárta, amelyek Ungvári kicsapongó természetét támasztották alá. így tehát Ungvárit parázna, lator, feslett erkölcsű, kerítéssel és lopással foglalkozó, részegeskedő, csélcsap (álnok) és hazudozó jelzőkkel illették. Ezek után már csakis a máglyahalál következhetett, amit a szodómia vétkébe elegyedett Ungvárira a „szentírásbeli allegalt locusok szerént” róttak. Itt szeretnénk megjegyezni, hogy a Handsáros által rögzített ítélet a szexuális bűnökre és bűnelkövetőkre vonatkozó bibliai utalásokra épül, ezért az ítélet megfogalmazásában Szent Pál Rómaiaknak írt leveléből (1:26-27) idéz, valamint az ószövetségi Leviták könyvévé, támaszkodik (18:22) (20:13). Mivel úgy tűnik, Ungvári András nem kívánt egyedül bűnhődni, lehetősége nyílt a cinkostársak megnevezésére is, ugyanis elfogatásának idején „azt mondotta, hogy ha neki meg kell halni, mások is haljanak meg”. A jegyző záró feljegyzéseiben a bírák sürgetését tolmácsolja, akik arra szólítják fel az elítéltet, hogy „szép szerént vallja meg Ungvári, vele kik és ő is kikkel paráználkodott, s mi indította erre az gonosz munkára, s kinek volna olyan utálatos eszköze, s nem torturáztatik meg”, [69.] a nyilvános kivégzést ugyanis csepegtetés előzte volna meg. A szöveg hangsúlyozza, hogy Ungvárit ruháival együtt kell máglyára vinni. A jegyzőkönyvek ugyan nem említik, de Bereczk feljegyzéseiből
