Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Fehér Andrea: "Az ki asszony lévén férfiú habitusban öltözött s úgy élt". Társadalmi szerepcsere a 18. századi Kolozsváron: Ungvári András pere
96 Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben tudomásunk van arról, hogy a város közszemléjére kiaggatott férfiszerszámát is elégették vele együtt. A kivégzés dátumát sem Bereczk omniáriuma, sem a protokollum nem rögzítette, de nem találtunk erre való utalást a számadáskönyvekben sem, így a halál körülményei és az ezt megelőző kínzás részletei ismeretlenek maradtak előttünk. Tény azonban, hogy az elkövetkező hónapok és évek peres anyagában egy hasonló esettel sem találkoztunk. A második bejegyzés tehát a női szodomita ítéletét tartalmazza, s a következőkben a szodómia fogalmát szeretnénk körbejárni. A fajtalankodás vagy szodómia jelentése igen sokrétű, vagyis végtelenül „bizonytalan és homályos”24. Forrásaink azt tűnnek alátámasztani, hogy mindkét terminus gyűjtőfogalom volt, s ezen címszók alatt ítéltek el minden társadalmilag megengedett vagy követendőnek tartott normától eltérő szexuális viselkedésformát. Szabó T. Attila szótörténeti tárában szodómia alatt elsősorban állatokkal űzött fajtalankodást határoz meg, ami azért is különös, mivel a kapcsolódó szócikkekből csupán egy esetben találkozunk bestialitással.25 A Szabó T. Attila által vizsgált erdélyi anyag azt sugallja, hogy a természet elleni fajtalankodásnak három típusa létezett: az állatokkal történő közösülés (vagyis bestialitás), az azonos neműekkel végrehajtott elegyülés (amire a sodornia kifejezést használják), illetve a természetes rend felforgatásával járó közösülés, azaz a „törvényes és egyben megengedett mód”-on kívüli együttlét. A bestialitásnak a homoszexualitástól való elkülönítése csupán egy század múlva történik meg, amikor az azonos neműek között létesült nemi kapcsolatokat már nem incidentálisnak, hanem az egyén állandó jellemzőjének, személyiségtípusnak vélik.26 A szodómia első jogi említése Erdélyben 1685-ből származik.27 Ettől az évtől a század végéig az erdélyi országgyűlés évi rendszerességgel újította fel a szodomiták felderítéséről szóló rendeletet, valamint szabályozta a peres ügyek rendezésének módját is. Az országgyűlés artikulusai azonban nem határozzák meg közelebbről a szodómia fogalmát. Tény, hogy az 1685-ben elrendelt inkvisitoriák eredményeként koránt sem meglepő, hogy mind a dési, mint a Torda vármegyei törvénykezési jegyzőkönyvekben fellelhető, szodómia vádjával illetett személyek peres iratai is a 17. század végén keletkeztek. A tordai 24 FOUCAULT 1996. 40, 42. p. 25 Hangsúlyozni szeretnénk azt, hogy a szodómia címszó alatti terminológiai zavar inkább a jelenlegi szerkesztők felületességét, mintsem Szabó T. Attila hanyagságát tükrözi. 26 HULL 1996; LAQUEUR 1990. 53. p; FOUCAULT 1996. 46-47. p; DEKKER - VAN DE POL 1989. 69-72. p. 27 EOE XVIII. köt. (1683—1686) 35. p, 550. p, XIX. köt. (1686-1688) 116. p; XX. köt. (1688-1691)260. p.
