Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Fehér Andrea: "Az ki asszony lévén férfiú habitusban öltözött s úgy élt". Társadalmi szerepcsere a 18. századi Kolozsváron: Ungvári András pere
94 Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben Mi több, a holland kutatók által vizsgált 119 eset közül 83 nő katonaként vagy matrózként szolgált,22 más nőkhöz való közeledésük pedig csupán a leleplezés elkerülése végett történt, érdeklődésüknek korántsem volt szexuális jellege. Hogy Ungvári esetében mi váltotta ki az átöltözést, nem tudhatjuk, az azonban nyilvánvaló, hogy nem, vagy nem csupán gazdasági, hanem szexuális oka volt. Sőt férfinak öltözése szorosan köthető házasulási szándékaihoz is, ami egy mélységesen ellentmondásos állapotot eredményezett, Ungvári ugyanis természetellenes vonzódását a normaként működő törvényes házasság keretein belül kívánta megtapasztalni.23 Az átváltozás lényege tulajdonképpen Ungvári második protokollumbeli szerepléséből derül ki. A szék január 25-én kelt ítélete ezúttal is Ungvári Andrásra vonatkozik, aki „mint gonoszul, mások megcsalására szerette hivattatni magát, noha leányneve Erzsók volt”, bevallotta, hogy 14 éve „az természetnek rendi ellen férfi köntöst vött magára”. [68.] A nyugat-európai példákat elemző szakirodalom hangsúlyozza, hogy az átöltözők esetében az ítéletet minden alkalommal testi kivizsgálás előzte meg, amit általában a bábák végeztek többnyire a város elöljáróinak jelenlétében. Mi csupán feltételezzük, hogy a többször említett kolozsvári orvos, Vízaknai Bereczk György is részt vehetett vagy a kivizsgáláson, vagy a bíráskodásban. A forrásunk nem teszi bizonyossá, de a jegyző fogalmazása mégis arra enged következtetni, hogy Ungvári valós biológiai nemét a tanúk vallomása mellett vizsgálat is megerősítette. így tehát a jogi eljárás mellé orvosi (nagy valószínűség szerint bábáktól végrehajtott) beavatkozás is társult, mivel a külső kétneműség létezéséről vagy hiányáról feltétlenül meg kellett bizonyosodni. Úgy tűnik, hogy Ungvári teljesen híján volt bárminemű megtévesztő biológiai szervnek, ezért átváltozását tökéletességre fejlesztendő „mint maga in facie sedis megvallotta, férfi irtózatos, utálatos eszközt csinált magának s azzal gonoszul élt”. Ami úgy tűnik, Handsáros szerint nem érzékeltette kellően a helyzet súlyosságát, ezért fogalmazványát átszerkesztve hozzátoldotta: „vagyis az asszonyi állatokkal éktelenül volt”. [68.] A diskurzus szintjén a szörnyülködés egész lavinája zúdul az olvasóra, ugyanis az alkalmi paráználkodást a világi és egyházi törvények semmibevétele követte, 22 DEKKER-VAN DE POL 1989. 9. p. 23 A fent idézett Dekker arra a következtetésre jutott, hogy az azonos neműek s főként nők esetében a társadalmi normához való igazodás, tehát a női és férfiszerepkörök párkapcsolatban történő leosztása egy belső kényszer miatt jött létre, és hogy „egyszer férfivá változva a másik nő iránt érzett vonzalom a maga helyére került”. DEKKER - VAN DE POL 1989. 57-58. p. Boswell ellenben úgy érvel, hogy a házasság egy társadalmi konstrukció, s mint olyan sosem a természet rendjét, hanem a társadalom igényeit követte. BOSWELL 1994. 199-279. p.
