Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Gulyás László Szabolcs: Írott szabályok és íratlan normák a 15-16. századi mezővárosi kereskedelemben
Gulyás László Szabolcs: írott szabályok és íratlan normák a 15-16. századi... 45 korlátozás nélkül árulhattak bort.81 Zsigmond 1399. évi oklevele alapján a szepesi városok mintájára az ófaluiak is szabadon vihettek be kereskedelmi céllal településükre bort és sört.82 Természetesen az sem volt mindegy, hogy milyen bort és mennyiért mérnek. Jól látszik a kérdés fontossága Huszton, ahol a tanács feladatai közé tartozott a kocsmáltatás ellenőrzése is. II. Lajos 1517. évi oklevele részletesen beszámol arról, hogyan vizsgálta meg a bíró az eladandó bor minőségét: a bortermelő a megjelölt napon kitette házára a cégért, és a bírónak kóstolót küldött borából. A város vezetője a bor minősége szerint állapította meg az árat.83 Úgy tűnik, ez a szokás a máramarosi mezővárosokban máshol is megjelent. Máramarossziget 1548. évi statútuma hasonlóan rendelkezik a bormérés szabályairól. A minőség ellenőrzése itt is a bíró feladata volt. Ha csak az esküdtek voltak jelen, az aktus nem is történhetett meg. Az eladni szándékozónak kóstolót, azaz úgynevezett „látó poharat” kellett adnia a bírónak, aki a feladatot 3 pénzért végezte el, ami a helyi Szent Imre plébániáé lett. Az engedély nélkül árusítót eltiltották a kereskedéstől.84 Szigettől nem messze, Visken hasonlóképpen rendelkeztek a bormérés ügyében: senkinek nem szabad a bíró számára küldött „látó bor” nélkül bort árulni. A lakodalomra szánt italból is meg kellett ugyanis küldeni a kóstolót a bírónak, az ellenőrzés azonban nem vonatkozott a házon belül elfogyasztott borra. A minőség-ellenőrzés természetesen nem ingyen történt, itt a bíró egy iccét, két esküdt pedig fél-fél iccét kapott fizetség gyanánt. Ha valaki ellenőrzés nélkül ámít, bora a tanácsé lett.85 Debrecen 1571. évi statútuma hasonlóan szigorúan rendelkezik, és a tanácsra bízza a felügyelet kérdését.86 Ugyanott 1592-ben előírták, hogy társaságok és céhek vehetnek ugyan nagyban, azaz hordóban bort, és ihatják is azt, de kicsiben csakis a város kocsmáiból hozhatnak, 10 forintnyi bírság terhe mel81 Blazovich 2002.140. p. 82 ZSO I. 5732. sz. 83 DL 84631. „quod quamvis oppidum nostrum Hwzth, et per consequens inhabitatores eiusdem in educillandis et propinandis vinis talem habuerint ab antiquo consuetudinem, habeantque etiam impresentiarum, ut quicumque ex ipsis vinum iniciare et educillare voluerit antequam iniciet et signum exponat iudici significet et solitam mensuram de huiusmodi vino educillando ad gustandum illi porrigat et cum scitu annuentiaque atque permissione iudicis illud iniciet et eo pretio quo ille idem limitaverit educillare debeat.” 84 KOLOSVÁRY-ÓVÁRY 1885-1904. III. 552-553. p. 85 KOLOSVÁRY-ÓVÁRY 1885-1904. III. 612-613. p. A kora újkori máramarosi statútumok tehát párhuzamba állíthatók az 1517. évi huszti adatunkkal, és igazolják, hogy a Mohács előtt keletkezett forrásokban található jogszokások 1526 után is tovább éltek. Azaz: a kora újkori rendelkezések a legtöbb esetben valóban felhasználhatók a középkori helyzet vizsgálatához. 86 KOLOSVÁRY-ÓVÁRY 1885-1904. III. 558-560. p.
