Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Gulyás László Szabolcs: Írott szabályok és íratlan normák a 15-16. századi mezővárosi kereskedelemben
36 Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben A fentiek tükrében a kereskedelmi rendelkezések különböző szintjeit kell tehát áttekintenünk. Elsőként a város-, vásár- és vámprivilégiumok rendelkezéseit említjük. A királyi vagy más országos méltóságok által kibocsátott, kereskedelmi viszályok megoldása érdekében kiállított, perjogi témájú oklevelek és parancslevelek is említenek apróbb részleteket. A kocsmáltatás alapvető kérdéseit és kereteit szintén a királyi és a földesúri rendelkezések szabályozták, működtetése és felügyelete azonban már a helyi consuetudo körébe tartozott. Ezek mellett a mezővárosi céhek is rendelkeztek egy településenként általában részleteiben eltérő, néha azonban egymással országos viszonylatban is összefüggő, más városok céheinek privilégiumait követő vagy másoló szabálycsoporttal, amelyet a korabeli céhlevelekben gyakran részleteznek. Ezek között a minőségvédelem és a kereskedelem egyéb kérdései is rendszeresen megjelennek.35 A kereskedelem belső szabályairól, elsősorban a vásár működésével kapcsolatosan, de attól függetlenül is sok említés esik a mezővárosok kora újkori „törvénykönyveiben”. Városkönyvekkel és helyi statútumokkal a mezővárosok minden bizonnyal már a középkor végén rendelkezhettek, azonban ezek a források csupán aló. századtól jelennek meg nagyobb számban a levéltárakban. A szakirodalom szerint ezek a középkort követő nagyjából egy évszázadon át még hitelesen tükrözik a középkorvégi helyi jogszokásokat, így felhasználhatók a Mohács előtti évtizedek jogviszonyainak vizsgálatához.36 A kereskedelem belső menetére vonatkozó szabályok, minőségi, „fogyasztóvédelmi” és morális-etikai kérdések a mezővárosi magisztrátus, a helyi lakosság (nemcsak jobbágyok, de kereskedelemmel foglalkozó nemesek, egyháziak!) magánleveleiben, missiliseiben is szerepelnek olykor. Ezek keletkezése és fennmaradása azonban véletlenszerű. 35 Az egyik fontos feladat a céh vezetői részéről az előállított termékek minőségvédelme volt. Ennek érdekében a céhmester havonta, de olykor kéthetente is munkavizsgálatot tartott, azaz egytől egyig bejárta a céh tagjainak műhelyeit. Erre a feladatra sokszor külön tisztviselőt, látómestert (Schaumeister) is választottak. Vásárok előtt az ellenőrzés még részletesebb volt és a termékek minőségére is kiterjedt. A céhmester másik ilyen fontos feladata az volt, hogy őrködött azon, hogy a céhen kívüli kontárok, vagy himpellérek ne dolgozhassanak és kereskedhessenek termékeikkel a városban. SZÁDECZKY 1913. 194, 197, 200-201. p. 36 A középkor végi jogviszonyok és a kora újkori statútumok közötti kontinuitásra vonatkozó meggyőző hegyaljai példaként lásd: GULYÁS 2008b. 219-222. p.
