Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Recenziók - Kondor Attila Csaba: Iparpolitika és Budapest a Kádár-korszakban. "A mechanizmus fojtogat bennünket". Ismerteti: Barta Györgyi
320 Recenziók télén iparcsoportok kötődtek inkább a helyi keretekhez). De kifejeződik e felosztásban az irányító szervek elkülönülése is: a minisztériumi ipart a különböző (egymástól érdekeikben sokszor szeparálódó) minisztériumok, a tanácsi ipart és a kisipart a Fővárosi Tanács, a szövetkezeteket az OKISZ (Országos Kisipari Szövetkezetek Szövetsége) irányította. Megjelennek tehát máris a politika szereplői. Három fontos tényt azonban nem emel ki a szerző: mi a szerepe a kommunista pártnak, az MSZMP-nek a gazdaság/iparpolitika irányításában, és ehhez kapcsolódóan, milyen viszonyrendszer volt a szereplők között? Pedig alapvetően ez magyarázza az erőviszonyok alakulását. Már a hivatkozott források számának megoszlásából is sejteni lehet, hogy itt nem egyenrangú szereplőkről van szó: az 550 hivatkozás mintegy 40- 45%-a az MSZMP-hez kötődött, további kb. 20%-a a minisztériumokhoz és az Országos Tervhivatalhoz, a Fővárosi Tanácshoz kapcsolódó dokumentumok aránya alig 8%, a vállalatokhoz köthető hivatkozás mindössze 2%. (A többi hivatkozás tudományos kiadványokhoz, illetve újságcikkekhez fűződik.) Még ha az említett arányok hűen is tükrözik az erőviszonyokat, a szerző ennek elemzésével adós marad. Jól ismert, hogy a minden társadalmi tevékenységet uraló politikai hatalom a kommunista párt hierarchikus területi rendszerében volt képviselve. A kormány - a minisztériumokkal és a minisztertanáccsal - az MSZMP KB-nek volt alárendelve. A szovjet mintára felépített tanácsrendszerben a helyi (városi) tanácsok a szocialista államhatalom helyi szervei voltak. A városi tanácsok által szervezett helyi közigazgatás a megyei tanácsoknak, illetve azokon keresztül a kommunista párt központi és helyi szervezetének volt alárendelve. A harmadik tény — amit a szerző szintén nem hangsúlyozott - a vállalatokhoz kapcsolódik. Bár az előterjesztések, értekezletek, jelentések mindvégig a vállalatokról szólnak, de ők maguk nem jelentek meg önállóan ezekben a dokumentumokban. Nem véletlenül. A szocialista vállalatok jogilag nem voltak önálló szervezetek, sokkal inkább felülről vezérelt termelőegységek. A vállalattal kapcsolatos szervezeti, termelési kérdésekben mindig a vállalatokon kívüli felettes hatóság döntött. Vagyis a szerzőnek azt az állítását, hogy a vállalatok, nagyvállalatok, vagy a nagyvállalati lobbi ellenállása akadályozta volna a budapesti ipar modernizálódását, máris megcáfolhatjuk. A szocializmus 25 évvel ezelőtt megbukott, azaz egy teljességgel lezárult korszakot idéz a könyv. Tudományos müvek sorozata foglalkozott a korszakkal és azon belül gazdaság- és ipartörténetével, így nyugodtan állíthatjuk, hogy nincsenek kiterjedt fehér foltok a magyar szocializmus gazdaságtörténetében. Sőt, még ennél is sokkal gazdagabb a szocializmussal kapcsolatos ismeretünk. Komái Jánosnak a szocialista rendszerről írt átfogó elmélete - amelyet A hiány (1980) és A szocialista rendszer kritikai politikai gazdaságtana (1993) c. műveiben a hazai és nemzetközi tudóstársadalom kutatásaira alapozva fejtett ki - tette ismertté a szocialista rendszer általános működési mechanizmusát, az uralkodó tulajdon- és hatalmi viszonyok rendszerét, és az ennek hatására kialakuló döntési mechanizmust. Ugyancsak e művekből vált nyilvánvalóvá a gazdaság mikro- és makro szféráinak szocializmusbeli összefüggésrendszere. Ezek után felvetődik a kérdés: mi újat hozhat egy olyan kutatás, amely a párt, a kormányzat, illetve a tanács politikusainak korabeli vitáit, döntéseit mutatja be? A gördülékenyjó stílusban megírt könyv érdekes azoknak, akik számára felidézi azt a kort, amelyben éltek, az ismert eseményekkel, személyekkel. De aki nem élt még
