Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Recenziók - Kondor Attila Csaba: Iparpolitika és Budapest a Kádár-korszakban. "A mechanizmus fojtogat bennünket". Ismerteti: Barta Györgyi
Kondor Attila Csaba Iparpolitika és Budapest a Kádár-korszakban. „A mechanizmus fojtogat bennünket” Budapest, 2013. Napvilág Kiadó. 253 p. Ha az ember elolvas egy könyveimet, abból már sejtései fogalmazódnak meg, miről is szólhat a könyv. Jelen esetben a kádári szocializmus 33 évéről és Budapestről, a budapesti ipar irányításának, fejlesztésének politikájáról. Talán az alcímet értettem félre: a nagyvállalati vezetők kesergéseire gondoltam az új gazdasági mechanizmus bevezetését követően... de nem, a Fővárosi Tanács Ipari Főosztályának vezetője tette ezt a megjegyzést 1965-ben, arra utalva, hogy a helyi tanácsi ipar érdekeit háttérbe szorította a minisztériumi ipar. Azt is érzékelni lehet az említett mottóból, hogy nemcsak a politika bemutatására törekedett a szerző, hanem a véleményeket, döntéseket a politikusok konkrét személyéhez kívánta kötni. Kondor Attila Csaba a bevezető részben részletesen szól arról, hogy milyen szándékok, célok vezérelték a könyv megírására. A szerző szerint a szocializmus kádári 33 éve olyan időszak, amely átalakította a társadalmi-gazdasági viszonyokat, és hosszú távú kihatásai lettek. Budapest megkülönböztetett helyet foglalt el a magyar iparban, ez volt az ország legnagyobb ipari koncentrációja, hiszen az 1960-as években több mint 600 ezer ember, a budapesti foglalkoztatottak 55%-a dolgozott az iparban. Nyilvánvaló, hogy a gazdaság- és iparpolitikának megkülönböztetett figyelmet kellett fordítania a budapesti iparra, a politikában meg kellett jelenniük a csak a fővárosra vonatkozó sajátosságoknak. A szerző véleménye szerint „önálló budapesti iparpolitikáról nem beszélhetünk, mert ennek kialakulását az állami, a párt-, valamint a tanácsi szervek, illetve a nagyvállalatok érdekellentétei megakadályozták.” (221. p.) Ebben a válaszban már ki is fejeződik a szerző alapállása, vagyis hogy a különböző szervezetek és azok politikusainak érdekellentéte befolyásolta az ipar sorsát. Erről szól a könyv: a politikai szereplőkről, a köztük hullámzó erőviszonyokról. De mégsem jut el az előbbi állításából következő végső konzekvenciához, vagyis ahhoz, hogy a budapesti ipar összeomlása a rossz politikusi döntések eredménye lett volna. A szerző gondolkodásának ellentmondásait jól összefoglalja az utolsó oldalon leírt mondat: „Elsősorban a modernizációval, a változtatással szembemenő állami nagyvállalatok, de végső soron a tervutasításos, a piaci hatásokat minimalizálni igyekvő rendszer tehető felelőssé azért, hogy Budapest és az agglomeráció iparának nagy része a rendszerváltozás után nyomtalanul eltűnt...”(225. p.). Talán mégsem a politikusok, hanem az állami nagyvállalati lobbi, esetleg maga a rendszer? A könyv a budapesti ipart - a statisztikai besorolásnak megfelelően - minisztériumi, tanácsi, szövetkezeti és magánkisipari részenként tárgyalja. Ez egyrészt tartalmazza a tulajdonhoz való viszonyt (az első három kategória az ún. szocialista ipar része volt, alapvetően állami tulajdonban), illetve az országos és helyi érdekeltséget (amennyiben a minisztériumi iparon kívüli, súlyukat tekintve, meglehetősen jelentékURBS. MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV IX. 2014. 319-322. p.
