Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Recenziók - Kocsis Aranka: Magyar faluk és magyar falusiak a szlovák fővárosban. Városiasodás és etnicitás a 20. századi Pozsony szélén Ismerteti: Bálint Angelika
316 Recenziók ezt a jelenséget a nyelvi normák, a kollektív cselekvés formái és a kulturális reprezentáció átalakulása felől közelíti meg. Szerkezetét tekintve a kötet három fejezetből áll. A bevezetőben a szerző áttekintést nyújt a főváros területének kibővítéséről, a népességszám növekedéséről, valamint a nemzetiségi arányok átalakulásáról. A statisztikák anyanyelvre vonatkozó adataival szemlélteti az asszimiláció folyamatát, iránymutatóként kezelve az így kapott eredményeket, amelyek „a fő vonulatokra hívják fel a figyelmet”. (14. p.) Elemzése során arányszámokkal dolgozik, amelyek azonban esetünkben félrevezetőek lehetnek. Véleményem szerint a pontosabb kép felvázolásához a lélekszámra vonatkozó adatok bevonására lenne szükség. A városban élők anyanyelvi megoszlása változott ugyan, ebben azonban a migrációnak is jelentős szerepe volt. A nagy számban érkező szlovák nyelvű bevándorlók jelentős eltolódást okozhattak, így a magyar nyelvű lakosság csökkenésének üteme nem feltétlenül azonos az arányszám csökkenésének ütemével. A következő részben Kocsis a Pozsony külvárosában lévő munkástelepek és szegénynegyedek két világháború közötti történetét mutatja be Domkappel példáján keresztül. Az életmód és a közösségi tevékenységi formák feltárásával - elsősorban egy korabeli szociográfús írására alapozva" - arra a következtetésre jut, hogy az itt élő munkások közötti szolidaritás és közös csoporttudat kialakulását az etnikai alapú különbségek gátolják. Ezt a különbséget a gyárak sem tudják felülírni, a munkahely, sőt az osztálytudat sem képes integrálni a különböző nemzetiségű alkalmazottakat. A magyarok érdekérvényesítő stratégiáit az anyanyelvi iskolákért folytatott törekvéseken keresztül vizsgálja. A szegregáció, illetve a társas élet terén felvázolt éles elkülönülés ellenére gyors asszimilációs folyamatnak lehetünk tanúi a külvárosokban, amiben az állam nemzetiségi politikája mellett a nagyváros integráló ereje is döntő szerepet játszik. A könyv harmadik része a leghosszabb, a kérdésfeltevés szempontjából pedig a legrelevánsabb fejezet. A főváros szomszédságában elhelyezkedő falvak társadalmának 20. századi átalakulását Kocsis Aranka Pozsonypüspöki példáját felhasználva mutatja be, összehasonlításként pedig Szunyogdi és Vereknye településekről emel ki eseteket. A falvak kiválasztásban fontos szerepet játszott, hogy területükön több évszázadon keresztül folyamatos a magyar nyelvű lakosság jelenléte, így az identitás kialakulása hosszabb folyamat eredményeképpen jött létre. Pozsonypüspöki kiválasztását a szerzőnek a faluhoz fűződő személyes kapcsolatai is magyarázzák. Tartalmilag ez a fejezet három téma köré csoportosul. A magyar nyelvű iskola története - az előzőekhez hasonlóan - fontos szerepet kap, vizsgálata betekintést nyújt a lokális és állami hatalom között feszülő konfliktusba. Az 1945-1949 közötti évek eseményeit tárgyaló részek a könyv legértékesebb fejezetei. A kitelepítésekről készített interjúkban az érintettek és családtagjaik szólalnak meg, visszaemlékezéseikből kitűnik, hogy nem csupán szenvedő alanyai voltak az állami intézkedéseknek, hanem a kritikus helyzetekben sokan közülük kezükbe vették saját sorsuk irányítását, és lehetőségeikhez képest megpróbálták a legkevesebb veszteséggel túlélni ezt az időszakot. Sok család nem várta tétlenül a hatóságok kényszerítő * * MARKO, J. ILJA: Domkappel, predmestie Iroch jazykov. (Domkappel, a három nyelvű külváros) Prága, 1938. Europsky literámy klub.
