Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Recenziók - Czoch Gábor: "A városok szíverek". Tanulmányok Kassáról és a reformkori városokról. Ismerteti: Tóth Árpád
Czoch Gábor: „A városok szíverek.” Tanulmányok Kassáról... 311 Egy újabb fejezet vizsgálja az 1840-as évekbeli éhínség idején foganatosított hatósági intézkedések kassai vonatkozásait, amely a kötet egyetlen a helyi politika működését bemutató írása. Az elemzés fontos tanulsága, hogy az - ekkor még embrionális állapotban lévő - országos szegénypolitika léptékéhez és lehetőségeihez képest Kassa aránylag kevés központi segítségre tartott igényt, mivel saját hatáskörben kezelhetőnek találta a szociális válságot. Erre részint a város anyagi tartalékai nyújtottak lehetőséget, részint az önkéntes, civil jellegű segítségnyújtás különféle mechanizmusai (jótékony nőegylet, a városban élő tehetős nemesség adakozásai). A könyv zárófejezete a reformkori városok és a polgárság historiográfiai képét veszi górcső alá. Lényeges megállapítás, hogy a professzionalizálódó történetírás meg- örökli-átveszi a reformkori politikai közéletben a városokról (lényegében a városokkal szemben) megfogalmazott kritikai érveket: a nemzeti és liberális szemlélet jegyében a 18-19. század városai mint súlyukat tekintve csekély jelentőségű, emellett pedig a nemzeti érdekeket csak korlátozottan képviselő erőként jelennek meg az összefoglaló művek ábrázolásaiban és a gimnáziumi tankönyvekben is. Ez a tanulmány kimondatlanul is ráirányítja a figyelmet arra az ellentmondásra, hogy a reformkori urbanizációról napjainkig élő kép láthatóan az egykori politikai érdekterheltség örökségét viseli magán, amelyet a szakszerű és a nemzetközi város-történetírás tapasztalatait is közvetítő kutatás jócskán finomíthat még. Czoch Gábor könyve tehát teljesíti a bevezetőben ígért vállalását, amikor széles perspektívában nyújt mozaikszerű képet a korabeli Magyarország városiasságáról, a városokra vonatkozó diskurzusról és Kassa társadalmának tagolódásáról. ,y4 városok szíverek” olvasója azonban ennél lényegesen többet kap. A tanulmányok közben olyan fontos elméleti kérdéseken tűnődhetünk el a szerző által feltárt történeti anyag kapcsán, mint hogy mi a helyi értéke az individuális városok vizsgálatának a városkutatásban; hogyan egyeztethető össze a mai' várostörténet-írásban a társadalomtörténet „hagyományos”, társadalomtudományos felfogása és az újabb, az identitásra és a reprezentációkra építő megközelítése - illetve az ezeknek megfelelő módszerek; és miképpen alakítható ki egyensúly a történeti empirizmus és az elméleti perspektívák között. Talán az eddigiekből is sejthető, hogy miközben Czoch fogékony a történetírás „kritikai fordulatát” követő szemlélet finomságaira és előszeretettel fordul a kortárs szövegek értelmezéseihez, távol áll tőle az a radikalizmus, amely immár használhatatlannak bélyegzi a hosszú távú trendekre és a számszerűsítő eljárások érvényességére épülő metodikát. Ezt a felvállalt módszertani eklekticizmust nemcsak a szűk évtized termését felvonultató egyes tanulmányok között, de olykor egy-egy íráson belül is érzékelhetjük. A tanulmánykötet szabatosan megírt, szépen fogalmazott munka; jól látszik, hogy a szerző évtizedes szerkesztői gyakorlattal rendelkezik. A szemléletileg és módszertanilag is igényes, szakmailag színvonalas, egyúttal ízléses kiállítású könyvnek a magyar várostörténeti szakirodalom alapművei között van a helye, amely a szűkebb témái iránt érdeklődőkön és a kassai lokálpatriótákon messze túlterjedő olvasóközönség figyelmére tarthat számot. Tóth Árpád
