Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Recenziók - Czoch Gábor: "A városok szíverek". Tanulmányok Kassáról és a reformkori városokról. Ismerteti: Tóth Árpád
310 Recenziók problematika kikristályosodását és nyilvános artikulálását bizonyítják, amely világosan a modemitás felé mutat. A kötet következő blokkja Kassa - mint a korabeli városhálózat egyik karakteres és jelentős tagja - városfejlődését elemzi különféle szempontokból. A Területi és tér- szerkezeti változások Kassán a 19. században című fejezet szokatlan irányból közelít a városnövekedés jelenségéhez, amelyet nem csupán a népességszám változásaival ír le, hanem a külvárosok jelentőségének növekedésével is ábrázol. A fejezet érdekessége a sokszínű forráshasználat, amely során Czoch honismereti statisztikai munkákat, útleírásokat, térképeket és vedutákat, továbbá lélekösszeírások számadatait és megnevezéseit mutatja be és elemzi. Ennek nyomán tárul elénk az az árnyalt kép, amelyben a belvárost övező falakat előbb az újabb és újabb kapuk, majd a fokozatos lebontásuk-el- távolításuk számolja fel, megteremtve a modem városnövekedés fizikai lehetőségét, és csökkentve a régi belváros és a külvárosok közötti rangbéli különbséget is. A kötetnek ebben a részében bőséges illusztráció segíti az olvasót abban, hogy maga elé képzelje a másfél-két évszázaddal ezelőtti Kassát. A könyv leghosszabb — a teljes terjedelem negyedét kitevő, keletkezését tekintve két korábbi tanulmányból egybegyúrt - fejezete a polgárjog tartalmi változásait és a polgárság összetételét vizsgálja. Czoch Gábor ábrázolása komplexitásával és mélységével kiemelkedik az ún. régi polgárságról szóló esettanulmányok szokásos gyakorlatából. Miközben a polgárkönyvekben rögzített (kisszámú) szempont mentén példamutató türelemmel elemzi a polgári közösség összetételét, ez a vizsgálat nem reked meg a leírás szintjén, hanem a szerző egyrészt igyekszik értelmezni egy-egy releváns társadalmi kategória (pl. a kereskedők különféle csoportjai) jelentését. Másrészt a statisztikai módszeríí vizsgálat rendre kiegészül a kontextus sokrétű bemutatásával is. Ennek keretében betekintést kapunk a polgárrá válás formális feltételeibe, az érintettek (a különböző helyzetű kérvényezők, illetve a helyi igazgatás döntéshozói) szándékaiba, a polgárjoghoz kapcsolódó, a statútumban lefektetett előnyök rendszerébe, de a helyi jogszabályok korlátozott betarthatóságába is, végül pedig arra is rálátunk, hogy a polgárok a város társadalmának melyik részén helyezkedtek el a márciusi forradalom előtti évtizedekben. Végeredményben a kassai polgárság kapcsán a késő rendi városi társadalom tagoltságáról, érdekviszonyairól, mozgásairól árnyalt közelebbi bemutatása révén a polgárság figyelemre méltó változatosságát is érzékelhetjük. A következő tanulmány Kassát mint etnikailag és felekezetileg is igen sokszínű városi közösséget mutatja be abban a korszakban, amikor az etnokulturális hovatartozás jelentősége az egyéni identitás és a közélet szintjén is felértékelődött. Az 1850/51-es népszámlálás adataira alapozott, de más kvantifikálható és leíró statisztikai forrásokat is felhasználó elemzés olyan kérdésekre keres választ, hogy a nemzetiségi megoszlás mennyiben mérhető és milyen összefüggéseket mutat más, a társadalmi státuszt meghatározó tényezőkkel. A népszámlálási adatlapok feldolgozása során egy meglehetősen változatos városi társadalom képe tűnik elénk, amely azonban valószínűleg nem szakadozott tömbökre (a felekezeti vegyes házasságok magas aránya erre utal). A fejezetből az is kiderül, hogy a 19. század közepén a származást kifejező korabeli kifejezések igen széles skáláját használták, ami relativizálja a modem értelemben vett „nemzeti hovatartozás” szempontjának alkalmazhatóságát.
