Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Recenziók - Czoch Gábor: "A városok szíverek". Tanulmányok Kassáról és a reformkori városokról. Ismerteti: Tóth Árpád
Czoch Gábor: „A városok szíverek.” Tanulmányok Kassáról... 309 irányuló témája révén nagyobb távlatból nézve vonja keretbe a vizsgált társadalmi formáció képét. A kötet első fejezete (A reformkori urbanizáció és a polgárság megítélésének kérdései) az eddigi kutatásban is vizsgált, de kellően össze nem kapcsolt területek közötti érintkezések megragadására tesz kísérletet. Miután a városhálózat átalakulási tendenciáit a központi funkciók és a népességszám szempontjait alkalmazó eredményekre támaszkodva összefoglalja, azt a kérdést veszi górcső alá, hogy a kortárs közélet milyen szempontokat mérlegelt, amikor a városokat rangsorolni próbálta. Ezen keresztül arra is következtet, hogy e megnyilatkozások tükrében milyen jegyeket tekintettek az egykorúak a városiasság és a polgáriság ismérveinek. A II. József-féle városklasszifi- kációval kezdődő és az 1843/44-es diétán hónapokon keresztül tárgyalt törvényjavaslat vitáját, továbbá a röpirat- és a honismereti statisztikai irodalom néhány művét érintő elemzésből kiderül, hogy a kérdésben állást foglalók a magyarországi szabad királyi városokról alkotott igen kritikus véleménye mögött kezdetben főként az alacsony népességszám, az autonómia hiánya (az erőteljes függés a Magyar Kamarától) és gyenge gazdasági szerep állt. Később - különösen az 1840-es évektől - azonban mind nagyobb hangsúlyt kapott a polgárság nemzetiségi hovatartozása abban a formában, hogy a városok közül azok kaphassanak politikai szerepet, amelyek előbb a „magyarrá válásban” látható teljesítményt fel tudnak mutatni. A következő fejezet (Hogyan határozható meg a város területe? Az 1843/44. évi városi törvény vitái) forrásbázisát szintén ugyanennek a törvényjavaslatnak a vitája képezi. Ebben a részben az előző (inkább bevezetőnek tekinthető) fejezetnél intenzívebb szövegelemzésre támaszkodva azt vizsgálja a szerző, hogy a város jogi definiálásakor ekkor megjelent területi elv milyen sajátos, a kor társadalmi-politikai viszonyaiba ágyazódó kérdéskörhöz kapcsolódott. Míg ugyanis a korábbi felfogás természetesnek tekintette, hogy a város határán belül lakók különféle (egyházi, nemesi) rendi alárendeltségekhez tartoznak, a liberális felfogás hívei e különállások felszámolására törekedtek, a városi teret egységes társadalmi térnek tekintve. A rendi partikularizmus elvének városokon belüli (jogi) megszüntetése ugyan csak 1848-ban valósult meg, de az a tény, hogy ebben a kérdésben már az 1843/44-es diétán a liberális koncepciót követő szövegváltozat került többségbe az alsó táblán, azt mutatja, hogy a rendi felfogás már korábban kisebbségbe került ebben a kérdésben. Egy újabb fejezet (Pozsony és a „ városi kérdés ” a reformkorban) a törvényjavaslat vitájának azon pontjait tárgyalja, amelyek az országgyűlési szavazatok újraosztására irányultak. A szavazatok számáról a városi és a vármegyei követek (illetve a rendi hagyományokhoz ragaszkodók és a liberális népképviseleti elv követői) közötti vita jól ismert a régebbi szakirodalomból is. Czoch Gábor azonban az eddig tudottakat egy újabb szempont kibontásával egészíti ki: a városokra eső szavazatszám belső megoszlásának megvitatása során egy sor újszerű probléma merült fel. A legalapvetőbb szinten abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy szükséges-e ragaszkodni ahhoz a hagyományos rendi elvhez, miszerint minden város azonos szavazatszámra jogosult. Már itt is erősen megoszlottak az álláspontok, ám a differenciálást elfogadók által képviselt különféle szempontok - a népességszám, a (mai kifejezéssel) területfejlesztési elv vagy éppen a „nemzetiesedési” teljesítmény - mérlegelése az egyes konkrét városok esetében olyan
