Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Recenziók - Géra Eleonóra: Kőhalomból (fő)város. Buda város hétköznapjai a 18. század elején. Ismerteti: Kenyeres István
304 Recenziók Az elmúlt évtizedekben jelentős átalakuláson, fejlődésen ment keresztül a várostörténet-írás, egyre hangsúlyosabbá vált a társadalom-, mentalitás-, illetve mikrotörténeti megközelítés. Géra az újabb kutatási irányoknak megfelelően, az eddigi irodalom eredményeire támaszkodva, ugyanakkor számos, korábban kiaknázatlan levéltári forrás minuciózus feldolgozásával vállalkozott a több évtizedes hiány, Buda kora újkor végi modem szempontú társadalomtörténetének újrarajzolására. Géra, mint Budapest Főváros Levéltárának volt levéltárosa, igen jól ismeri Budának a 17. század végi - 18. század eleji, a történeti Magyarország egészét tekintve is egyedülállóan gazdag forrásanyagát. Az újonnan bevont források közül kiemelkednek az éppen az általa feldolgozott korai városi tanácsülési jegyzőkönyvek, valamint a társadalomtörténetírásban ma már megkerülhetetlen, ugyanakkor Buda esetében mindeddig méltatlanul mellőzött hagyatéki anyagok, végrendeletek és hagyatéki leltárak. A kötet nagy erénye, hogy a társadalomtörténeti megközelítés ellenére nem feledkezik meg a tulajdonképpeni várostörténetről sem. A monográfia első fele ugyanis lényegében hagyományosnak induló várostörténet: a természeti és épített környezettel kezdi, és ide veszi a politikai adottságokat is: a katonaság (budai helyőrség, várparancsnokság), illetve az Udvari Kamara helyi szerve, a Budai Kamarai Adminisztráció jelenlétét mutatja be, valamint azt, hogy ezek milyen politikai és topográfiai környezetet meghatározó tényezőkké váltak. Ezt követi a tulajdonképpeni főszereplők: a budai polgárok és lakosok bemutatása (a kettő nem ugyanazt a fogalmat takaija!). Részletesen olvashatunk az új betelepülők magvát alkotó német telepesekről, a Budán meghatározó délszláv elemekről: a rácokról és egyéb balkáni bevándorlókról (római katolikus délszlávokról, sokácokról, bunye- vácokról, albánokról és örményekről). Megjelennek természetesen a pestinél sokkal kisebb arányban jelen lévő magyarok, és olvashatunk a városi elit kapcsán fontos szerepet játszó - ám a városigazgatási feladatoktól ódzkodó -, főként kereskedő itáliaiakról, valamint a mindig külön bánásmódot elszenvedő zsidóságról. A lakosok bemutatása után a szerző rátér a város életét meghatározó városigazgatási környezetre. Ez az a terület, ahol a legtöbbet tudott a korábbi szakirodalom eredményeire támaszkodni. Az egyik fontos kérdés a korszakban Buda város jogállása, privilégiumainak visszaszerzése, és ami legalább ilyen nehéz ügy volt, azok érvényesítése. Az 1703-ban Pesttel és Székesfehérvárral egy időben elnyert Diploma Leopoldinum által nyújtott elvi előnyöket nehéz küzdelemben lehetett érvényesíteni, ennek a folyamatnak az egyik eklatáns epizódja a szakirodalom által többször is tárgyalt első szabad polgármester-választás volt. Szintén jól ismert a belső tanács és a Diploma Leopoldinum következtében életre hívott külső tanács konfliktusa. Ezekhez a kérdésekhez számos új, értékes adalékkal járni hozzá a szerző. A korabeli városi elit hatalmi konfliktusa mellett azonban kitér a külvárosi bíróságok, az árvaszámtartó, a telekkönyvi hivatal és az ott dolgozó hivatalnokok szerepére is. Ez utóbbiak legalább annyira fontosak voltak a város életében, mint a belső tanács. A következő fejezet a városgazdálkodással foglalkozik, főként az eddigi eredmények alapján. Géra rámutat arra, hogy a város igyekezett saját gazdasági pozíció-
