Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Recenziók - Géra Eleonóra: Kőhalomból (fő)város. Buda város hétköznapjai a 18. század elején. Ismerteti: Kenyeres István
Géra Eleonóra: Kőhalomból (fő)város. Buda város hétköznapjai... 305 it javítani városi téglaégető, mészárszékek, sörházak, valamint malmok létesítésével. Ugyanakkor a város a kezdeti felfelé ívelés után a Rákóczi-szabadságharc kedvezőtlen gazdasági körülményeinek, illetve a városi privilégiumlevél költségeinek hajszolása következtében elindult a csőd felé. A következő fejezet, amelynek címe - Az apokalipszis négy lovasa Budán — a korszakot meghatározó pestisjárványra utal, az egyik legérdekesebb és legújszerűbb a várostörténeti részben. Bemutatja a járvány megelőzése és leküzdése érdekében tett városi intézkedéseket, a járványkórház felállítását, a pestisorvos félfogadását, valamint a pestis gazdasági és társadalmi hatásait is felvázolja. A pestisen kívül a korszak városifalusi lakosságának további ellenségei is megjelennek: az árvizek, természeti csapások és a Buda esetében különösen tragikus 1723. évi nagy tűzvész. Helyesen állapítja meg a szerző, hogy ezek a csapások, különösen a pestis, mind hozzájárultak ahhoz, hogy a testvérváros Pest virágzásnak induljon. A korszak emberének a pestishez, járványokhoz, tűzvészhez hasonló mértékű csapást jelentett a háború és a katonaság jelenléte. Buda és Pest kapcsán a kuruc veszély volt jelentős, nemcsak a sáncmunkára kényszerítés miatt, hanem azért is, mert gazdaságilag izolálta a várost, még a város határaiban lévő földek megművelését is szinte lehetetlenné, illetve mivel őriztetni kellett a határt, igen költségessé tette. Itt Géra leszámol egy történeti toposszal az 1705. május 20-i, Bottyán János csapatainak tulajdonított, 400 halálos áldozatot követelő mészárlás kapcsán. Egyrészt a szerző bebizonyítja, hogy a tanácsülési jegyzőkönyv fogalmazványában még 200 áldozat szerepel. Másrészt ilyen arányú veszteségről a város fennmaradt iratanyagai, például az anyakönyvek és a hagyatéki leltárak, nem adnak tanúbizonyságot. De nemcsak a háborús helyzet okozott problémát, hanem a katonasággal való együttélés is mindennapos konfliktusokkal járt, amelyeket a könyv plasztikusan ábrázol. A lakosok ugyanis a ragályok elterjedését a zsúfoltság, azaz a sok katona jelenlétének számlájára írta. Mindennaposok voltak a kisebb konfliktusok, verekedések, főként vasárnapi és egyéb ünnepnapi ivászatok alkalmával. A legnagyobb tehertételt a beszállásolás és az ellátás jelentette, ami hozzájárult a város és lakosai gazdasági megroppanásához. A várostörténeti fejezetet a Főkegyúri jog és a vallási élet című alfejezet zárja, amely kitér a városi plébánia feletti joghatóság kérdésére, a Habsburg udvar által favorizált jezsuiták helyzetbe hozására. De olvashatunk a Bruderschaft-ok, azaz a kegyes társaságok szerepéről is, és nagyon érdekes a városi egyházi, állami és profán ünnepek, szertartások leírása, különösen Buda felszabadulása emlékünnepének bemutatása (szeptember 2.). A fenti témakörök feldolgozása, a korábbi ismeretanyag kiegészítése, korrigálása és újszerű megközelítése már önmagában is kiadna egy korszerű várostörténetet. Géra Eleonóra azonban ennél többre vállalkozott: Buda lakosai életmódjának és anyagi kultúrájának bemutatására. Ezen a területen teljesen új eredményekre jutott. A kötet második felében ugyanis olyan, az Alltagsgeschichte körébe tartozó témákról olvashatunk, mint a budai polgári ház, a háztartás, az otthon, valamint az étkezési szokások bemutatása. Kitér az élvezeti cikkekre, a mulatozásra és a szerencsejáték szerepére is.
