Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Szüts Gergely István: A Herendi Porcelángyár Rt. budapesti üzletéhez érkezett önéletrajzok mint normaminták (1935-1942)
246 Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben Önéletrajzok mint normaminták A Herendi Porcelángyár Rt. vizsgált időszakunkban a Pesti Hírlap és a Pester Lloyd hasábjain jelentette meg jeligés hirdetéseit. A röviden, tömören megfogalmazott felhívások alapján elvileg nem volt felismerhető a pályáztató, azonban néhány önéletrajz szövegéből jól érzékelhető, hogy egyesek mégis tudhatták, milyen profilú vállalathoz pályáznak. Erre jó példa az 1942 márciusában a Pesti Hírlapban feladott „Dunántúl 6054” jeligéjű hirdetés, amelyre a budapesti L. Frigyes a következőkkel pályázott. „Az irodai teendő összes ágában, magyar, német és angol levelezésben tökéletes jártasságom van. Működésem alatt vásárlásokat és eladásokat eszközöltem, felekkel érintkeztem, raktárkönyvelést vezettem, anyagbeszerzéssel és üzletszerzéssel foglalkoztam. Teljesen önálló munkaerő vagyok.”14 15 Az önéletrajzok - ahogy manapság is - bizonyos általános elv szerint épültek fel, azonban a maitól eltérően nem pontokba szedve, hanem egy, esetleg több oldalon át mondatokba foglalva készültek. Mivel a pályázók kérvényüket saját szavaikkal fogalmazták meg, ezért ezeknek a szövegeknek az elemzése alkalmas arra, hogy a magántisztviselőkkel szemben támasztott, vagy általuk vélt normamintákat megismerhessük. A vállalathoz érkezett önéletrajzok szerkezetileg egységes képet mutatnak, hiszen minden olyan alapadat szerepel bennük, amely egy álláskereső esetében elvárás volt. így természetesen a név, életkor, családi állapot, valamint következő egységként a végzettség, tapasztalat majd minden esetben szerepelt. Ezen túl természetesen a nyelvtudásra, a szakmai gyakorlatra, valamint az előnyös külső és belső tulajdonságokra vonatkozó jellemzések is megtalálhatóak, egyéni habitustól függően. A keretek ugyan adottak voltak, de az önéletrajzok stílusa éppen a szöveg- szerűség miatt természetesen egyedi volt. A többség igyekezett röviden, összeszedetten és lényegre törően fogalmazni. Voltak azonban olyanok, akik érzelmi alapon, vélt vagy valós helyzetüket közölve próbáltak pozitív benyomást kelteni magukról. „A pesti hírlapban közölt hirdetésére vonatkozólag munkára vágyó fiatalember segélykiáltásával fordulok Önhöz, hogy tegye lehetővé, hogy én a munkátlanságra ítélt, de munkáért epedő beállhassak a nemzet munkásai közé.”'-5 Egyéni habitustól függött tehát, hogy az alapadatok szerepeltetésén túl ki milyen módszerekkel igyekezett felhívni magára a figyelmet. A leggyakoribb 14 MNL VeML XI.46.c.ff. 16. tétel. A Dunántúl 6054. jeligére érkezett önéletrajzok. 15 MNL VeML X1.46.c.ff. 16. tétel
