Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Homoki-Nagy Mária: Az erkölcs, a jog és az igazság viszonya a dél-alföldi mezővárosok életében. Egy szentesi per tanulságai
Homoki-Nagy Mária: Az erkölcs, a jog és az igazság viszonya... 145 világossá válik, hogy ez csak az egyik része kérésének. A keresetlevélből az is kitűnik, hogy az özvegyasszony és a hagyaték örököse, a mostohafiú között 1837-ben létrejött egy egyezség, amelyet a város tanácsa előtt kötöttek, alapját pedig az szolgáltatta, hogy az özvegy és a fiú között korábban is voltak összetűzések. Az özvegy állítása szerint a fiú ki akarta verni őt férje házából, erőszakosan bánt vele, amit már „erőtlen öregként” nem tudott elviselni. A magyar magánjog szabályai szerint az örökösöknek az özvegyi jogot feltétlenül biztosítani kellett mindaddig, amíg az özvegyasszony elhunyt férje nevét viselte. A nemesi jog ismerte az özvegyi jog korlátozását, azonban ez csak akkor volt lehetséges, ha az özvegyasszony számára a rangjának megfelelő ellátást továbbra is biztosítani lehetett. A jobbágyparasztság körében ez nem vagy csak igen ritkán fordult elő, hiszen a több telkes jobbágynak is csak annyi vagyona volt, hogy idősebb fiainak esetleg házat vagy házhelyet tudott vásárolni, míg legkisebb fia kötelességévé tette az özvegy eltartását.12 Az említett esetben is ez történt. Antal Jánosnak mint legkisebb fiúnak kötelessége volt mostoháját annak haláláig apja házában eltartani. Ha a tartás, ellátás nem volt megfelelő, vagy az érintettek között vita támadt, akkor általában a város elöljáróságához fordultak. A tanács előtt kötött egyezség, azt is rögzítette, miképpen kell az özvegy számára biztosítani a haszonélvezeti jogot, és miképpen kell az özvegyasszonynak magát viselnie. A mezővárosok tanácsi jegyzőkönyvei hiteles dokumentumként bírtak a felek számára. Ha mégis per keletkezett közöttük, akkor bizonyítékként hivatkozhattak erre. Ezért említette Antal János- né keresetlevelében a város protocollumába 1837. augusztus 22-én bejegyzett egyezséget. A keresetlevél azonban tartalmaz még egy harmadik állítást is, amely szerint a mostohafiú adósa mostohaanyjának, aki most bírói úton szeretné érvényesíteni követelését. Amennyiben az adósság jogcíme, mértéke világos, és a hitelezőnek megfelelő bizonyítékok álltak rendelkezésére, akkor ún. világos, vagy más elnevezéssel nyilvános adóssági pert indított.13 Ha a keresetlevélbe foglalt három állítást megvizsgáljuk, a korabeli perjogi szabályok ismeretében rögtön adódik a kérdés: lehetséges volt-e két vagy több vitakérdés elbírálása egy keresetlevél alapján? A keresetlevélben feltett kérdések alapján indítható volt egy végrendelet teljesítésére irányuló örökösödési tartani [...] tartozik.” HK. I. 98. czím 1 .§ „Kit mindaddig, míg elhunyt férje neve és czíme alatt éli özvegysége idejét és más házasságra nem lép, még hitbérének kiszolgáltatása mellett sem lehet férjének fekvő jószágaiból s birtokjogaiból és lakházakból meg udvarából kizárni.” vö. CZÖVEK 1822 II. 210-214. p; SZLEMENICS: I. 458^159. p. 12 Homoki-Nagy 2013b. 13 frank 1845. II. 342. p; CzÖVEK 1822. II. 587. p; SZLEMENICS 1823. III. 186. p.
