Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Homoki-Nagy Mária: Az erkölcs, a jog és az igazság viszonya a dél-alföldi mezővárosok életében. Egy szentesi per tanulságai
144 Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben a korabeli jog az özvegyi jog intézményének, ami a modem korban valójában a haszonélvezeti jogot jelentette. Antal Ferenc szentesi asztalosmester 1832-ben készült végrendeletében a következőkről rendelkezett: „én öreg Antal Ferenc által adtam mindenemet amim vagyon, minden ingo bingo vagyonaimat oly móddal, hogy míg élek engem holtig betsületesen el tartsanak és halomásom után el takarícsanak, holtom után pedig a mostohának amije vagyon az nálla marad és még azon kívül 100 váltó forintokat tartozzanak a fiaim néki fizetni, és még az én nevemet viseli az háznál holtig megmaradjon és tartózó tisztelettel megbecsüljék”.8 Az özvegyasszony az úriszéknél panaszolta be mostohafiát. Keresetlevelében egyrészt azt kérte, hogy az úriszék kötelezze Antal Jánost a testamentom rendelkezésének betartására, másrészt azt állította, hogy az 1837-ben a város tanácsa előtt kettejük által kötött egyezséget reákényszerítették, harmadszor, a mostohafia fizesse vissza a kölcsönöket, amit részére adott. Állításának alátámasztására leírta, hogy „Antal János [...] még is engem már egynéhányszor a házból kiszórt és mellette öszve húzott vont, és ezen kegyetlen velem való bánást most is uzoválni akar, melyet már ki nem álhatok. [...] már kéntelen voltam eránta panaszra fojamodni de mint erőtlen s tapasztalatlan öreget erővel kényszerített és ő írt egy mindenben magának kedvező [... jírást, melyet 837dikben augustus 22dikén az Városházánál bé protoculáltatott, amelyre én ugyan reá állottam kéntelenségből és a nem tudásból, de én már ha talán felakasztatott volna arra is reá álottam volna a nagy kénszerítés végett.. ,”9 Mielőtt az örökösödési eljárás szabályait elemeznénk a rendelkezésre álló iratok alapján, vizsgáljuk meg magát a keresetlevelet. Az özvegyasszony „testamentum betöltése végett”10 indított eljárást, ami jelen esetben a rendi magánjogból jól ismert jogintézménynek, az ún. özvegyi jognak (ius viduale) a biztosítását jelentette.11 Ha tüzetesebben elolvassuk kérelmét, akkor azonnal 8 CSML Szentes V.115.a Szentes Város Tanácsának törvénykezési iratai, úriszéki iratok 46/1839. 9 CSML Szentes V.l 15.a 46/1839.keresetlevél Nr.l. 10 CZÖVEK 1822. II. 1822. 353. p. és az özvegyi jogra nézve: 210-213. p; SZLEMENICS: IV. 465M67. p; NÁNÁSY 1 798. 232-234. p; FRANK 1847. II. rész II. darab. 546-547. p. és az adóssági perekre vonatkozóan: 646-654. p. 11 Az özvegyi jog egyrészt Szt. István törvényén, valamint Werbőczy István Hármaskönyvén alapult. HK. I. 30. czím. 7.§ „Az elhunytnak feleségét, vagyis özvegyét sem szabad férje házából és udvarából kirekeszteni mindaddig, míg másik házasságra nem lép.” HK. I. 67. czim 2.§ „És ha az elhunyt atyafi [...] feleséget hagyott maga után és [...] fekvő jószágokban a nők egyikének sem volt valóságos uralma, akkor [...] a feleséget vagyis özvegyet pedig addig, a míg férje urának nevével és czímével él és özvegységének idejét tölti, épen azon a jogon és módon, a mint az elhalt atyafi életében volt, élelemmel, ruházattal és a megélhetésre minden szükségessel, a fekvő jószágok erejéhez képest, nevelni, ellátni, el
