Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Fehér Andrea: "Az ki asszony lévén férfiú habitusban öltözött s úgy élt". Társadalmi szerepcsere a 18. századi Kolozsváron: Ungvári András pere
100 Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben kirótt kriminális szankció az egyik legszigorúbb a korban. Az általunk vizsgált forráscsoportban a nők magatartására vonatkozó legsúlyosabb jogkövetkezménye a boszorkányságnak,43 a gyermekgyilkosságnak, illetve a súlyos deviáns viselkedéseknek volt, habár a város bírái ez utóbbi esetben gyakran enyhítettek az ítéleten. A szexuális devianciát, a házasságtörést, paráznaságot, kerítést a század elején általában vesszőzéssel s a városból való kivetéssel büntették, a század közepe fele pedig megbélyegzéssel, tüzes vassal vagy csonkítással. Halálbüntetést azonban nem róttak a paráznákra, s egyes esetekben még a testi fenyítést is el lehetett kerülni.44 Tehát mindenképpen árnyalható M. Foucault azon megállapítása, amely szerint „egyformán büntették a homoszexualitást meg a házastársi hűtlenséget, a szülők beleegyezése nélkül kötött házasságot vagy az állatokkal való közösülést’’.45Az általunk vizsgált peres anyag a büntetések egyfajta arányosságát és - az előző századokhoz viszonyítva - enyhülését tükrözi. Tudatában vagyunk annak, hogy a fent bemutatott eset számos értelmezési lehetőséget rejt magában, igaz, a források hiányossága ezeket a lehetőségeket leszűkíti. Esetismertetésünket ezért túlnyomó részben a nyugati szakirodalom által feldolgozott forrásokra alapoztuk, amelyeket zömében olyan történészek vagy szociológusok elemeztek, akiknek egyéni életútjuk több szálon is összefonódott tudományos érdeklődésükkel, ezért szövegeik gyakran túlfeszítik a valóság kereteit azáltal, hogy mai értékítéleteiket a múltba vetítik vissza. A mi ismertetésünk egyrészt a források töredékessége, másrészt a helyi analógiák hiánya miatt inkább elképzeléseink bizonytalanságát tükrözik, s nem tagadjuk, ha több Ungvári Andráséhoz hasonló eset kerülne elő, talán másként rendszereznénk a társadalmi és nemi valóságról alkotott képzeteinket is. Mindhárom, tanulmányunk alapjául szolgáló forrásszöveget a hatóságok képviselői, a jog és bíráskodás helyi szervei rögzítették, voltaképpen két majdani királybíró tollá43 Érdekes módon a boszorkányság és szodómia több analógiát mutat a kivégzés nemétől egészen a tortúra alkalmazásáig. Hull németországi forrásokon végzett kutatásai azt tűnnek alátámasztani, hogy ezek voltak azok az esetek, amelyekben a tortúrát sosem lehetett elkerülni. HULL 1996. 58-59. p. Kállay kutatásai ugyancsak ezt igazolják KÁLLAY 1985. 197. p. Azt azért mindenképpen hangsúlyozni szeretnénk, hogy az általunk vizsgált 18. századi boszorkányperben három esetben hoztak halálos ítéletet alkalmaztak tortúrát. KvTJk. 11/26: 106-17,11/29:154,11/31: 53-56,11/33:6-8,11/33:46, II/36:3M, 11/40:72, 11/41:41,11/41:2,5,11/41:60-61,11/41: 119-120, II. 49:27. 44 A általunk vizsgált esetek túlnyomó többségében elmaradt a halálos ítélet. Ugyancsak ezt látszanak alátámasztani Antalóczy Ildikó 1740-es évtizedre végzett számításai is. A debreceni törvénykezési jegyzőkönyvekben az említett évtizedben a házasságtöréssel vádoltak 97,51% menekült meg a pallostól. ANTALÓCZY 2000. 109. p; KÁLLAY 1985. 223. p. 45 FOUCAULT 1996. 41. p.
