Ságvári Ágnes (szerk.): Pest város topográfiai mutatója 1. Belváros, Lipótváros - Levéltári dokumentáció 2. - Topográfiai mutatók 1. (Budapest, 1975)

Belváros

A II. és III. Zaiger számozása az 590. számig szinte teljesen megegyezik: csuipán néhány 1733 előtt megszűnt telek megüresedett számát használta fel Mossel újabb telkek jelölésére. A további telekosztódások során a telkek száma 590-ről 694-re nőtt, ez a szám azonban nem fedi pontosan a belvárosi ingatlanok XVIII.századi számát, mert többször előfordult, hogy a korábban megosztott telkek újraegyesítése során egyegy telekszámot "ist cassiert" megjegyzéssel megszüntettek.

A XVIII,század folyamán az ingatlanok nyilvántartása, a ház- és telekszémozása а П. illetve Ш. Zaiger alapján történt. A telekadókönyvek, és a telkek elidegenítését rögzítő teleklevelek és telekátirási jegyzőkönyvek is a Zaiger számai, a telekkönyvi számok (Grundbuch Nummer) alapján tartották nyilván az ingatlanokat. 1696-ban а II. Zaiger készítésekor az ingatlanok számozása bizonyos topográfiád sorrend szerint haladva történt: ez a sorrend a 270-es számig figyelhető meg, ettől kezdve a telkek kimérésének (osztódásának;) időrendjében kaptak az ingatlanok növekvő számot. Természetesen ugyanez a rendszer jellemzi а П1. Zaiger telekszámait is. E telekkönyvezési gyakorlat következtében az egymást követő számok a városrész legkülönbözőbb pontjain fekvő ingatlanok megjelölésére szolgáltak, ami а XVIII.század végére jócskán megnövekedett városban egyre nagyobb összevisszaságot idézett elő.

A telekkönyve zésben, és ezzel kapcsolatban a házszámozásban is II. József korában következett be jelentős változás. Az uj rendelkezéseknek megfelelően készített telekkönyvben a házak újból topográfiai rendjüknek megfelelő számozást kaptak.

A József-kori telekkönyv ugyan elveszett, pusztulása nyilván összefüggött a városi hatóságoknak II, József reformjaival szemben táplált ellenérzésével. Halála után vissza is tértek a régi telekkönyvhöz, és a telekméretekben és birtokosokban beállott változásokat továbbra is а П1. Zaigerbe jegyezték be. A József-kori telekkönyvi számok ma már csak Bállá térképe0^, illetve a telekkönyv megmaradt névmutatója alapján azonosithatók. Ezekből állapítható meg, hogy ekkor a Belváros területén 763 ingatlant Írtak össze, közülük azonban csak 62 7 volt belvárosi, illetve a városfalhoz kívülről tapadó ingaüan, a többi a városfalon kívül, a Lipót és Ferencváros területén feküdt.

Bár a teleknyilvántartás alapja а XVIII.század végéig is а III. Zaiger maradt, az újfajta telekszámozás észszerüségét a városi hatóságnak is be kellett látnia, s ezért a telekátirási jegyzőkönyvekben is egyre következetesebben adták meg a Zaiger telekkönyvi száma (Grundbuch Nummer) mellett a József-kori összeírás számát (Popular Nummert) is. Sőt, a további telekosztódások, a lebontott városkapuk és falak helyén keletkező uj telkek szaporodása arra késztette a tanácsot, hogy 10-15 évenként a józsefkori telekszámozás elvei alapján, topogréfikus rendbe ujraszámozzák az ingaüanokat. Ez a gyakorlat a házszámok sürü változását idézte elő, nemcsak az ingatlanállomány mennyiségi változásainak következtében, hanem amiatt is, mert a különböző összeírások során nem azonos sorrendben vették számba a telkeket. Az 1786. és 1820-as évek között végrehajtott átszámozások nyilvántartásai azonban (egy ferencvárosi öszszéirás kivételével) nem maradtak fenn, végrehajtásukra csupán a telekátirási jegyzőkönyvekben a Grundbuch Nummer mellett szereplő Popular Nummer változásaiból, illetve a Hild János által készített térkép számozásából^-^ következtethetünk.

10