Ságvári Ágnes (szerk.): Pest város topográfiai mutatója 1. Belváros, Lipótváros - Levéltári dokumentáció 2. - Topográfiai mutatók 1. (Budapest, 1975)
Belváros
Az újfajta, a házakat városrészenként meghatározott sorrend szerint számozó telekkönyvezés csak a XIX. század elején honosodott meg véglegesen. A III. Zaiger egyre inkább elvesztette jelentőségét, az 1800-as évektől kezdődően a birtokosváltozásokat már mind játkábban jegyezték fel lapjaira. Az 1820-as évek elejéről maradt 11 / fenn az első, ujrendszerü belvárosi telekösszeirás mely topográfiai rendben adja meg a házak számát, birtokosuk nevét, illetve a birtokos változásokat és a telek nagyságát. Az uj telekkönyvezési, illetve számozási rend kétségtelenül logikusabb, áttekinthetőbb volt a réginél, a 10-15 évenként végrehajtott étszámozások miatt azonban sokáig nem volt alkalmas a telkek végleges, megbízható azonosítására. Ennek tulajdonítható, hogy a telekétirási jegyzőkönyvek az 1840-es évekig szinte kivétel nélkül feltüntetik a régi telekkönyvi számot, a Grundbuch Nummert is. Ez a gyakorlat csak az 1840-es évek után szűnt meg fokozatosan, nyilván azzal összefüggésben, hogy az 1840-es évek elején végrehajtott átszámozást véglegesnek tekintették. Valóban, az 1860-as, 1870-es évek újabb telekösszeirásai során1^ a számok változatlanok maradtak, az osztódásokat törtjellel, betűjellel, az uj telkeket római számmal, vagy a régi szám törtszámaival jelölték. Az 1860-as években ugyan kísérletet tettek a házak utcén- 14/ kénti számozáséra , ez a gyakorlat azonban ekkor még nem honosodott meg, illetve, ha alkalmazták is, minden esetben megadták a városrészen átfutó telekszámot, (Popular Nummert) is'. E telekösszeirás során egyébként csak a házakat számozták, a beépítetlen telkeket nem Írták össze; ennek tulajdonítható, hogy a Telekösszeirások III. füzete а П.-Ьап összeirt 679 ingatlannal szemben csupán 633-at tart nyilván, A telekkönyvi szám és házszám különválása csak a főváros egyesítése után az egységes telekkönyvezés bevezetésével, a helyrajzi számok és házszámok különválasztásával honosodott meg, s ez időben alakult ki a ma is életben levő házszámozási gyakorlat. Az 1870-es években bevezetett helyrajzi számok a Belvárosban 192 6- ig voltak érvényben, amikor az egész város ma is érvényben levő egységes helyrajzi számrendszerét kialakították. x x x A belvárosi ingatlanok azonosítása a következő módszerrel történt: 15/ A XVII-XVro. századi telekszámok azonosításánál Nagy Lajos munkáját ' vettűk alapul, bizonyos korrekciókat eszközölve. А III. Zaiger adatainak а II. József-kori telekkönyvi számokkal való azonosítását Nagy Lajos adatait is figyelembe véve egyrészt a Zaiger helymegjelöléseinek az idézett Bállá féle térképpel való egybevetésével, illetve а П. József-kori, telekkönyvi mutatóba és a Zaigerbe bejegyzett birtokosok neveinek összehasonlításával végeztük el. А XVIII. századi telekkönyvekben (а II. és Ш. Zaigerben) szereplő telkek helyének me gállapításánál két térképre támaszkodhattunk: az egyik egy keltezetlen, feltehetően 1720 körül készített, és a telekhatárokban és számozásukban beállott vál; tozásokat az 1730-as évek végéig rögzítő kéziratos térkép a Kiscelli Muzeum őrize! tében, a másik Rómer Rlórisnak, forrását pontosan meg nem határozó, de kétségtele-11
