„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

ÖSSZEGZÉS ÉS KITEKINTÉS - Beluszky Pál: Budapest társadalma a modernizáció útján. 1948-tól máig (1992)

befolyását, hogy az ne tölthessen be súlyának megfelelő hatalmi-politikai szerepet. A törvény arra is alkalmas, hogy a „liberális" vezetésű főváros és ugyancsak liberális kerületek (az I. kerület kivételével) között ismételten ellentéteket szítson (a fővárost s a kerületeket egymás természetes ellenfeleivé teszi), de a kerületek közötti ellentétek kiélezésére is alkalmas. Ilyen ellentétek forrása pl. a helyi adók megosztása. A legjelentősebb helyi adó az ún. „iparűzési adó", melyet a gazdasági szervezetek központjuk telephelyén fizetnek, így egyes kerületekben — pl. az V. kerületben, ahol a legjelentősebb bankok, országos külkereskedelmi vállalatok központjai stb. találhatók — ebből az adóból az egy lakosra jutó érték többszázszorosa egyes külső kerületek (pl. XVII. ker.) hasonló értékének; ( a helyi adót a kerületi önkormányzatok szedik be). Ezen adó újraelosztása nélkül nagyarányú különbségek alakulnak ki az egyes kerületek pénzügyi kondíciói között; az újraelosztás a kerületek és a főváros között viszont csak közös megegyezés alapján lehetséges. Többrendbeli konfliktus forrása a Budapestre tervezett világkiállítás ügye is a főváros és a kormányzat között, de egyes kerületek és a főváros között is. A példák folytathatóak lennének. Végül is a kerületek és a főváros közötti tisztázatlan kérdések (pl. a feltehetően még hosszan elhúzódó vagyonosztozkodás, egyes ingatlanok vitatott tulajdonjoga, egyes városrendezési kérdésekben a kompetencia kérdése, stb.), a főváros működésében, lassítják a vállalkozási tevékenységet. 2. A versenytársadalom, a piaci szemlélet, az (új) ideológiák kihívásai a tudati szférára A polgáriasodás, a „nyugati" kihívások Budapesten egy, a gazdasági mellett társadalmi, morális és etikai válságban lévő, szilárd értékrenddel, moralitással, integratív elemekkel nem vagy alig rendelkező társadalmat érnek. A „reálszocializmus" évtizedei alatt meglehetősen mélyre ivódtak bizonyos ideologikus nézetek —pl. egalitárius nézetek, a tőke hozadékának elítélése, az állam paternalista szerepének igénylése, az eltérő nézetek „viszálykodásként" való felfogása, az önálló állásfoglalást kevéssé igénylő „rend" követelése stb. —, s ezek alig egyeztethetők össze a „versenytársadalom" jelenségeivel, igényeivel. A modernizáció és az ideológiák meg nem felelése sokféle formában jelentkezik. Például: Kialakulatlan a társadalom „civil szférája". A reálszocializmushoz képest visszaszoruló paternalizmus helyét nem foglalják el a civil szerveződések, érdek585