„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

ÖSSZEGZÉS ÉS KITEKINTÉS - Beluszky Pál: Budapest társadalma a modernizáció útján. 1948-tól máig (1992)

ségi képviselte a „piaci" viszonyokat). Joggal állapíthatta meg a kor jeles politikai gondolkodója, Bibó István, hogy „... a szovjet típusú társadalom ... szerkezete is rendi jellegű, s ennek ránk erőszakolása ismét elakasztja a magyar polgári fejlődést". Ez azért aggasztó,"... mert azokban a társadalmakban, ahol ilyen mélyek a rendi szerveződések gyökerei, igen könnyen élednek újjá a rendi mentalitásnak az értékei", mint pl. a gondolkodásbeli tolerancia hiánya, úr-szolga, patrónus- kliens viszony, stb. A 60-as évek elején — mint erre korábban utaltunk — részben a „klasszikus sztálinista modell" kimerülése, a kizárólag politikai-adminisztratív eszközökkel irányított gazdaság sokasodó válságjelei, részben pedig a konszolidáció igényelte „kiegyezés" (a politikai hatalom s a társadalom között) szükségessé tette a gazdasági modell némi reformját. Ez Magyarországon az állami (+szövetkezeti) tulajdon további primátusát, a tervgazdaság fenntartását, ám néhány piaci elem „beemelését" jelentette az állami szektorba, s nem utolsósorban az egyéni gyarapodás lehetőségének biztosítását. A magyarországi sajátosságot a „másodikgazdaság " ideológiai-politikai-jogi elismerése, változatos formáinak s széles körű elterjedésénekelfogadása, megtűrése jelentette. Mindez pedig azt eredményezte, hogy az állami-redisztributív rendszerből kivont gazdálkodás volumene, az ebben résztvevők aránya úgy növekedett, hogy a második gazdaság résztvevői egyben az állami-szövetkezeti szektornak is résztvevői maradtak, ez szabta meg társadalmi helyzetüket, ám „pozícióikat" — vagyoni állapot, jövedelem, fogyasztás, stb. — a második gazdaságban való részvétel is befolyásolta, esetenként megszabta. Az első és második gazdasághoz, a rendi és piaci szerveződésekhez való kötődés a személyek, még inkább a családok szintjén nem vált ketté. A második gazdaság „legális" szférájában a 80-as évek elején egy empirikus felmérés szerint a családok 75 százaléka vett részt. Különböző korrekciók alapján a részvétel Budapesten 64-65 százalékra becsülhető. (Hozzátéve, hogy a felmérés a „második gazdaság" minden elemét nem is tudakolta, pl. önerős lakás- és nyaralóépítés, lakáskarbantartás, illetve bizonyos nem legális formái is kialakultak e gazdaságnak, tehát a fenti arány feltehetően magasabb volt Budapesten is az említett értéknél.) A kettős kötődés tehát a családok-egyének nagy többségénél fennállt. Végül megjegyezzük, hogy a legtöbb, a társadalom szerkezetét elemző vizsgálat figyelmen kívül hagyja a nyugdíjasok, inaktívak növekvő csoportját, noha számuk 1990-ben Budapesten megközelítette a hatszázezret. 579