„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

VII. fejezet AZ „ÚJRA CSENDES" BUDAPESTTŐL A „LEGVIDÁMABB BARAKK" FŐVÁROSÁIG - Kemény István - Kozák Gyula: A Csepel Vas-és Fémmüvek munkásai (1971)

Alkalmazás minősege 8 általánosnál kevesebbet 8 általánost középiskolát főiskolát Alkalmazás minősege végzettek Betanított munkás 50,4 44,2 5,0 0,4 Hivatalsegéd 49,4 47,8 2,8 0,0 Segédmunkás 62,0 34,8 2,8 0,4 Takarító 72,6 26,5 0,9 0,0 Összesen 38,0 49,5 11,5 1,0 Az egyes munkásrétegek eltérő képzettsége szorosan összefügg azzal, hogy ma már a legtöbb szakmában megkövetelik az általános iskola nyolc osztályának elvégzését és van olyan szakma, ahol középfokú képzettséget kívánnak. Ahhoz, hogy valaki szakmunkás, művezető vagy technikus legyen, iskolázottnak kell lennie. Az iskolázottság ugyanakkor a családok társadalmi helyzetének is következménye. Falun nem olyan régen még többségben voltak azok, akiknek nem volt módjuk elvégezni az általános iskolát. A parasztszármazású csepeli munkásoknak csak a fele végezte el az általános iskolát, míg a szakmunkás származásúaknak háromnegyed része, a művezető és technikus származásúaknak pedig 95%-a. A dolgozók iskolai végzettsége társadalmi eredet szerint (százalékban) Származás 8 általánosnál kevesebbet 8 általánost 8 általánosnál többet Származás végeztek Paraszt 49,4 44,2 6,4 Segédmunkás 37,8 52,1 10,1 Betanított munkás 27,9 59,0 13,1 Szakmunkás 24,5 59,1 16,4 Művezető és technikus 4,9 57,5 37,6 521