„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

VII. fejezet AZ „ÚJRA CSENDES" BUDAPESTTŐL A „LEGVIDÁMABB BARAKK" FŐVÁROSÁIG - Kemény István - Kozák Gyula: A Csepel Vas-és Fémmüvek munkásai (1971)

és elégedettebbek, mint városon született társaik, akik már elvágyódnak a munkás életformából. A társkeresés azonban számukra is probléma. A fiatalok egy része — különösen az iskolázatlanok, a messziről jöttek— azonban még nem tudott beilleszkedni a városi életbe. Akik munkásszálláson, albérletben vagy ágybérletben élnek, kéthetente, havonta, vagy akkor sem járnak haza, lényegében elszakadtak a családjuktól, városban pedig még nem találtak maguknak barátot, párt. Nem különböznek a rendezetlen életmódot élő idősebbektől, a munkaidő befejeztétől a másnapi munkakezdésig ők sem tudnak mit kezdeni szabad idejükkel. Egy részük a társadalom perifériájára kerül, nagyobb részük azonban később megtalálja a beilleszkedés útját. A városon született, munkásból lett munkások tömegét több tényező bontja típusokra. Itt még nagyobb különbséget jelent a munkakör, mivel egy részük segéd-, betanított vagy szakmunkás, de van olyan is, aki technikusként indul pályáján, vagy már 24 éves korában művezető, és feltartóztathatatlanul halad előre. Itt is megkülönböztethetünk: emelkedő, stagnáló és hanyatló pályákat és magatartásokat. Ebben a rétegben is számottevő a rendezett és a rendezetlen életmód különbsége. A munkáseredet sem homogén valami. Különbség van a képzetlen és a képzett munkások gyermekei között. Az eddigiekből világos, hogy ezt az utóbbi különbséget úgy is értelmezhetjük, mint a második és a harmadik nemzedék különbségét: az egyiknek szülei parasztból lettek munkások, a másiknak már a szülei is munkásnak születtek. Az életkor is fontos életforma-képző: az öregek még a régi, tradicionális, hagyományőrző világban, zárt munkáskultúrában nevelkedtek, és közülük még sokan őrzik a régi értékeket. A régi munkás életformát élik, és nem is kívánkoznak ki abból. Az élet törvénye számukra a kemény munka, a családi életet ők is patriarchálisán képzelik el, de távol van tőlük a mezőgazdasági munkának még a gondolata is. Abban a világban nőttek fel, amelyben a szakmunkás felesége vagy lánya többnyire nem járt gyárba dolgozni, és a férfi a munka után a kocsmába ment. A hagyományait őrző szakmunkás csak az egyik típusa az idősebb nemzedéknek. Egy másik típus jobban alkalmazkodott a változó világhoz. A felszabadulás pillanatát ipari tanulóként vagy fiatal munkásként élte át, és megragadta az új világ nyújtotta lehetőségeket. Lakásában, fogyasztásában, az őt körülvevő tárgyi kultúrában urbanizálódott. Elhatárolja magát a munkásság alsóbb rétegeitől, különösen azoktól, akiknek rendezetlen az élete. Nagyra értékeli a családi életet és viszonylag sokat tartózkodik otthon. Gyermekeinek igyekszik olyan állást biztosítani, amelyben vihetik valamire. Az üzemben saját helyét középen állónak látja. 518