„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

VII. fejezet AZ „ÚJRA CSENDES" BUDAPESTTŐL A „LEGVIDÁMABB BARAKK" FŐVÁROSÁIG - Kemény István - Kozák Gyula: A Csepel Vas-és Fémmüvek munkásai (1971)

Az idősebb generáció harmadik típusa ugyanígy urbanizálódott, de kevésbé akart élni a lehetőségekkel, ennek megfelelően magatartása védekező és óvatos. Nem becsüli túlságosan sokra a felettesekkel való jó kapcsolatot és az előmenetelt. A munkásélet határai között igyekszik jól keresni, de a biztonságot többre becsüli, mint a sok pénzt. Gyermekeinek nem annyira előmenetelt, mint jó, állandó munkahelyet, vagy jó keresetet szeretne biztosítani. A munkásnak születettek között is megtalálhatók az „esettek". Ilyen a képzetlen és iskolázatlan munkás, aki testileg gyenge ahhoz, hogy segédmunkásként sokat keressen, és alacsony keresete miatt státusa is alacsony, a beteg, a nagycsaládos, aki a sok gyermekre nem tud eleget keresni. Az üzemi kollektívában ez a típus éppúgy a perifériára kerül, mint az a faluról jött munkás, akit lassúbb észjárása miatt nem fogadnak be. A ^csavargó" igazi lakóhelye, otthona a város. Keresete elég nagy és családjában sem alacsony az egy főre jutó jövedelem, trógerolással többet keres, mint a legtöbb szakmunkás, de csak addig, amíg kedve tartja. Egyszer dolgozik, másszor nem, családi viszonyai rendezetlenek, gyermekeivel nem törődik. Időszakos munkakerülése, garázdasága miatt mindig a törvény határán él. A teljesítményt, a sikert, a társadalmi hierarchiát nem tiszteli, látszólag független, valójában félig öntudatlan. Gyermekei gyakran öröklik ezt az életformát. A képzetlenség, az alkoholizmus és a létbizonytalanság köréből csak kivételesen tudnak kitörni. A fiatal szakmunkások egyik típusa technikumot végzett vagy erre készül, műszakilag tájékozott, szorgalommal, akarattal, tanulással igyekszik előre jutni. A szakmunkáslétet csak átmenetnek, első lépcsőfoknak tartja, de a technikusi vagy a művezetői pozíciónál sem akar megállni. Lakása, öltözködése legfeljebb árnyalatokban különbözik az értelmiségi fiatalokétól. Manapság sok szó esik a laza munkaerkölcsről. Ezek a fiatalok nagyon keményen dolgoznak a munkaidőn túl is, mert rendszerint tanulnak, képezik magukat, társadalmi munkát vállalnak. Életútjukat előreláthatóan az állandó lassú emelkedés jellemzi. Büszkék arra, amit elértek, rokonszenveznek a dolgozni és boldogulni tudó emberekkel. Rendszerint korán házasodnak és rendezett családi életet élnek. Mivel a munkahelyen és a társadalmi munkában egyaránt megállják a helyüket, némelyikük úgy jut lakáshoz, hogy a tröszt és pártbizottság támogatja őket. Mások takarékoskodnak és családi házat építenek maguknak. Még mindig sokan vannak olyan fiatalok, aki a sporton keresztül akarnak érvényesülni, bár kevesebben, mint korábban. (Részben azért, mert a más irányú lehe519