„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

VII. fejezet AZ „ÚJRA CSENDES" BUDAPESTTŐL A „LEGVIDÁMABB BARAKK" FŐVÁROSÁIG - Kemény István - Kozák Gyula: A Csepel Vas-és Fémmüvek munkásai (1971)

mert nem tartoznak sem ide, sem oda, félúton elakadnak. Más típus a „hányódó", aki nem bírja elviselni az átmenet lélekre nehezedő terhét, és a megpróbáltatások képtelenné teszik a rendezett életre. Látszólag öntudatosabb és határozottabb típus a „csavargó", a munkahelyeit sűrűn váltó, pénzét megkereső, de amíg elkölti nem dolgozó, a bűnözés közelében mozgó, látszólag lázadó, valójában élni nem tudó ember. Bárhogyan is alakul ki a rendezetlen életmód, mindenféleképpen igen nagy a továbbörökítés valószínűsége, gyermekeik rendszerint ugyanazt az életmódot folytatják. A rendezett életmódot folytató parasztból lett munkások nem alkotnak teljesen homogén tömeget. Igen nagy különbséget jelent a lakóhely. Már említettük, hogy az átmenet problémáját leginkább azok tudták megoldani, akik a fővárosban vagy környékén családi házat tudtak venni, vagy építeni és így a gyári munkát egybe tudják kötni a mezőgazdasági munkával, disznót hizlalnak, csirkét tartanak, zöldséget, gyümölcsöt termesztenek. Az ilyen embereknél a paraszti életből a munkáséletbe való átmenet közvetítő láncszeme, hogy az élet alapvető törvénye marad a kemény munka. Szemükben a pihenés csaknem erkölcstelenség, az olvasás felesleges fényűzés, a megengedett szórakozás a kocsma, a mozi, újabban a televízió. Gyermekeiket patriarchális szellemben nevelik, akik viszont ezt a bánásmódot már nem tudják elfogadni, hanem fellázadnak ellene. Étkezésben, ruházkodásban ez a munkás megőrzi a paraszti takarékosságot. A hivatalok világától csaknem olyan távol van, mint szülei voltak. A közéletben nehezen tájékozódik, többnyire nem ismeri saját vállalatának szervezeti felépítését, nem látja tisztán a jövedelmét döntően befolyásoló szabályozókat sem. Ez az átmenetiség még erőteljesebb azoknál, akik továbbra is falun laknak. A gyári és az otthoni mezőgazdasági munkát súlyosbítja a bejárás. Sok közülük kora hajnaltól késő estig tartó munkával, rendkívüli igyekezettel és kitartással épít városi igényű házat magának. Van, aki a régi falusi házban marad, a falusi lányokkal már nem, a városiakkal még nem tud szót váltani, otthon nem tud letelepedni, mert hiányozna a városi kereset, a városban nem tud meggyökeresedni, mert ehhez az egész falut kellene magával vinnie, így mindkét életében otthontalan. Mindez inkább a faluról feljöttek idősebb nemzedékére, a 35 éven felüliekre vonatkozik. Ők még tradicionális társadalomban születtek, abban töltötték gyermekkorukat. A fiatalabb generáció már dinamikus, folyton változó társadalomban született, perspektívája nem kötötte a paraszti életformához, kezdettől fogva városi embernek készült. Ezeknek a fiataloknak is gondot okozott az alkalmazkodás a városi élethez és munkahelyhez, de ha ez sikerül nekik, beérkezettnek érzik magukat, 517