„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)
VII. fejezet AZ „ÚJRA CSENDES" BUDAPESTTŐL A „LEGVIDÁMABB BARAKK" FŐVÁROSÁIG - Csőregh Éva: Lakótelepi gyerekek (1978)
„ S ha játék sem lesz, mi marad akkor? " (Tolsztoj, L.: Gyermekkor, serdülőkor, ifjúkor) A házgyári házak kislakásai — ha nagyságuknak megfelelő létszámú családok kerülnek beléjük — megépüléskor még egészen jól használhatók. De „Szoba: két ágy, egy polc, székek meg asztal. Mi lesz kérem a szaporulattal?" (Sipos Gyula: Hétvége). Persze amennyiben pincelakásokból, üzlethelyiségből, sufniból, vagy társ- és albérletből költöznek ide, jelentős életforma-emelkedést jelent számukra még akkor is, ha az átlagosan kétszobás lakások már eleve kicsik a legrászorulóbb több gyermekes családok jogos szükségleteinek kielégítésére. Azon a csepeli lakótelepen például, ahol a „lakótelepi közérzetet" vizsgáltam 1975-ben, pontosan egyforma, 46 m 2 alapterületű másfél szobás lakásokban sok 5-6 fős, sőt ennél is nagyobb létszámú család él. Elsősorban a tanácsi lakásokra jellemző ez, de előfordul a szövetkezetiekben is. Bár az interjúk témavezetése több sávon haladt, ezúttal csak a megelőző lakásos életkörülményeikről, valamint elégedettségükről - elégedetlenségeikről mondott szavaikból idézek. Döntően két csoportba tartoznak: valamelyik szülőnél vagy albérletben laktak azelőtt. „Azelőtt Erzsébeten laktunk albérletben. Nagyon kicsi szobánk volt, akkora mint ez a konyha. Az volt nekünk minden: szoba, konyha, hálószoba, fürdőszoba egyszóval az egész lakás. Nagyon rossz volt ott, a mennyezetről folyt a víz. A falak penészesek voltak. Ha a szekrényben két napig állt a tiszta ruha, már penészes volt." „Az édesanyámnál laktunk. Bizony elég sokan voltunk, bár volt egy külön szobánk, de hát nem volt valami jó. Alkalmazkodni kellett jobban neki is és nekünk is. Nehezebb volt. A gyerek nevelésébe is beleszólt a mama. Volt is emiatt vitánk, később nem is engedtük." „Sokkal nehezebb volt, anyagi gondjaink ugyan nem voltak. Az anyósom szoba-konyhás lakásában éltünk, kert is volt. Itt persze jobb. Más egy összkomfortos lakás, vagy egy sima kis szoba-konyha. Itt a gyerekek nevelése is könnyebb." 506