„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

VII. fejezet AZ „ÚJRA CSENDES" BUDAPESTTŐL A „LEGVIDÁMABB BARAKK" FŐVÁROSÁIG - Csőregh Éva: Lakótelepi gyerekek (1978)

ben? Építészek a megmondhatói, hogy némely „modern"-nek hitt elgondolás a városépítés mily messzi múltjában gyökeredzik. Például a típustervezés sem mai találmány, a történelmi múltban is megvoltak az egységesítési törekvések, a klasszikus városépítés alapeszméje; a rend, a harmónia ugyancsak megkövetelte az építés tervszerűségét. A nagy számban azonos rendeltetésre készülő létesítményeket a népgazdasági helyzetnek, valamint az ipar (anyag, gépesítés, stb.) által nyújtott lehetőségeknek legmegfelelőbb megoldásban való megtervezése, a „tipizálás" nem áll ellentétben a korszerű várostervezéssel, sőt egyenesen feltétele annak. Házgyári technológia nélkül nagyarányú lakásépítési programot aligha lehetne megvalósítani. Egyhangúságot, nyomasztó hatást okoz viszont az, hogy jelenleg még részben azonosak vagy csak néhány változatból állnak a típusépületek; álló és fekvő hasábok, azonos szintmagasságok, rideg, kemény formák, ezek egyformaságát kellene feloldani. De vajon hogyan? Tanulságos építészviták folynak erről — amilyen viták mellesleg már az ötvenes években is folytak más jelszavak zászlói alatt—, de az az új és érdemleges bennük, hogy senki sem akar az utolsó szó jogán szentesíteni nézeteket, hanem — bármilyen előzményből, hagyományból vagy éppenséggel azok tagadásából indul is ki —, keresi a megoldás jobb lehetőségeit. Némelyek szerint a népi, nemzeti jelleg hangsúlyozására törekvő irány lenne a kívánatos megoldás. Ámbár ez sem új, történelmünk periodikusan újratermeli. Az ONCSA házaknál például oly szó szerint követték a hagyományos, tornácos, kis ablakos parasztházmodellt — mint erre Major Máté is hivatkozik egyik nyilatkozatában —, hogy bár az adott építési korszak (1930-as évek) színvonala már igényelte a fürdőszobát, mégsem építettek, azaz hazug „hagyománytisztelettel" konzerváltak kezdetlegesebb életkörülményeket. Az ötvenes évtized már említett archaizáló, bombasztikus áloszlopok és tümpanonok alá, mögé rejtett, szűk, kényelmetlen, komforttalan „cs" lakásai is minőségi elégtelenséget próbáltak leplezni gipszből cifrázott történelmi díszletekkel. [...] 503