„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

VII. fejezet AZ „ÚJRA CSENDES" BUDAPESTTŐL A „LEGVIDÁMABB BARAKK" FŐVÁROSÁIG - A népesség és a jövedelmi viszonyok alakulása a hatvanas években

elöljáróban feltétlenül utalni kell arra, hogy Budapest népességfejlődése és a város ipari fejlődése között hosszú évtizedeken keresztül rendkívül szoros kapcsolat volt. Budapest ipara a felszabadulás előtt is viszonylag gyors ütemben fejlődött, s ez a fejlődés akkor is, de a felszabadulást követő első két évtizedben is alapvetően extenzív volt; a munkahelyek, a foglalkoztatottak számának növekedésére épült. A gyorsan növekvő munkaerő szükségletet a város sohasem tudta önerejéből fedezni, s a kínálkozó sokféle munkaalkalom — különös tekintettel a vidék ipari elmaradottságára — jelentős tömegeket vonzott a fővárosba. A bevándorlás indítékai között minden időszakban a munkavállalási szándék állt az első helyen, s lényegében a feláramlás 1964 utáni mérséklődésének okai is ezzel kapcsolatosak: 1. Befejeződött a mezőgazdaság szocialista átszervezése; a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés nyomán jelentkező munkaerőigény-csökkenés jelentősen mérséklődött és a termelőszövetkezetek megszilárdulásával a helybeli munkavégzés is anyagilag is kedvezőbbé vált a korábbinál. 2. A vidéki iparosítás előrehaladása és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek melléküzemi tevékenységének bővülése következtében vidéken is jelentősen nőtt az ipari jellegű munkahelyek száma. 3. Budapesten az ipari fejlődés jellegében változások következtek be; a munkaerő szükséglet növekedési üteme lassult. Ennek nyomán a betöltésre váró szakmák, pontosabban munkaterületek köre erőteljesen szűkült, illetve elsősorban ott jelentkezett hiány, ahol a kereseti lehetőségek viszonylag gyengébbek, vagy a munkakörülmények kedvezőtlenebbek. 4. Budapesten a letelepedési nehézségek fokozódtak. Ezzel magyarázható, hogy míg Budapesten az állandó jellegű költözések különbözete az utóbbi években már fele sem volt az 1960. évinek, addig a vidéki városok állandó jellegű költözésekből származó népnyeresége inkább növekvő tendenciát mutatott. [...] A Budapesten rendelkezésre álló munkaerő mennyiség növelésének belső és külső forrásai lényegében kimerültek. A foglalkoztatottsági színvonal elérte a maximumot, a törzslakosságból munkaképes korba lépők száma — leszámítva a demográfiai hullám korosztályait—nem pótolja a munkaképes korból kilépőket, s az utóbbi években kialakult vándorlási egyenleg lényegében csak ennek a hiánynak a kiegyenlítéséhez elegendő. A vándorlási nyereség nagyobb arányú növekedésére a jövőt illetően sem lehet számítani, de városellátási szempontból a népességkoncentráció további fokozódása tulajdonképpen nem is lenne kívánatos. [...] 488