„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

VII. fejezet AZ „ÚJRA CSENDES" BUDAPESTTŐL A „LEGVIDÁMABB BARAKK" FŐVÁROSÁIG - A népesség és a jövedelmi viszonyok alakulása a hatvanas években

tak össze Budapesten, tehát a jelenlevő népességet tekintve 10 év alatt 7,5%-kal (mintegy 135 ezer fővel) gyarapodott Budapest lélekszáma. A növekedés jóval kisebb mértékű volt, mint az előző két népszámlálás közötti években, amikor 11 esztendő alatt 214 ezerrel (13%-al) emelkedett a népességszám. A népgyarapodás ütemének nagyarányú visszaesése alapvetően a bevándorlások mérséklődésével függött össze, jóllehet a 60-as évtizedben a természetes szaporodás: a születések és a halálozások különbözete is minden addiginál kedvezőtlenebbül alakult. Míg az 1949. és 1960. január 1. közötti időszakban a nagyarányú népességszám növekedésnek mintegy 40%-a adódott természetes szaporodásból, addig az elmúlt 10 évben természetes fogyás jelentkezett: a meghaltak száma 9%-kal meghaladta az élveszülöttekét. Közismert, hogy a születéskorlátozást tiltó rendelkezések bevezetésének eredményeként viszonylag rövid idő leforgása alatt a születések száma magasabbra emelkedett, mint a századforduló óta bármikor. A korlátozást tiltó rendelkezések feloldása után pedig a legalacsonyabb szintre esett. A csúcsot az 1953. év jelentette, amikor 37.920 gyermek született a fővárosban, a mélypontot pedig az 1962. év, amikor a születések száma alig haladta meg a 15 ezret. A természetes szaporodás lényegében követte a születési mozgalom hullámzásait. 1950 és 1953 között jelentékenyen nőtt, ezt követően pedig rohamosan csökkent a születések és halálozások különbözeteként jelentkező népszaporulat. 1959-ben a születések száma már alacsonyabb volt, mint a halálozásoké, s 1962-ig évről-évre nagyobb mérvű volt a természetes fogyás. 1962 után a születési mozgalom megélénkült valamelyest, de az élveszülöttek száma csak 1967-ben érte el a meghaltakét. Jelentősebbnek mondható természetes szaporodás azonban azóta sincs, mert az utóbbi években — a népesség öregedésével összefüggésben — emelkedett a halálozások száma is. 1969-ben 24.023 gyermek született és 23.690 fővárosi lakos halt meg, 54%-kal, illetve 28%-kal több, mint az 1960-1962. években átlagosan. A főváros népességszámát alakító két tényező közül azonban a természetes szaporodás szerepe mindig eltörpült a vándorlásoké mellett. A népességfejlődés ütemének 1960 utáni nagyarányú visszaesése, illetőleg az 1964 óta eltelt időszakot jellemző alacsony népességgyarapodás is alapvetően a vidékiek feláramlásának mérséklődésével függött össze. 1964 óta a Budapestre beköltözők évi átlagos száma 33%-kal volt alacsonyabb, mint pl. 1960-ban. Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy fővárosunk az utóbbi évek folyamán miért veszített vonzóerejéből? Mielőtt a jelenség magyarázatát próbálnánk megkeresni, 487