„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

VII. fejezet AZ „ÚJRA CSENDES" BUDAPESTTŐL A „LEGVIDÁMABB BARAKK" FŐVÁROSÁIG - Budapest általános rendezési terve az MSZMP Politikai Bizottsága előtt (1960. július 26.)

Azokat a területeket, amelyekre a város átszellőzésének biztosítása céljából van szükség, vagy ahol a közművesítés aránytalanul nagy áldozattal járna, a terv lakóterületté nem jelöli ki. Budapest környékén a közlekedési lehetőségekkel összhangban a Terv helyet biztosít városias kialakítású lakóterületek számára. Ezekben az úgynevezett „alvó településekben" (Solymár, Margitliget, Csornád, Mogyoród, Gyömrő, Felsőpakony, Taksony és Törökbálint körzetében) a távlatban egyenként kb. 5000-7000 lakás építhető. Ez az a lakásszám, amely alapfokú és középfokú közintézmények létesítését és az önálló közművesítés gazdaságosságát legjobban biztosítja, és a lakosságnak a legegészségesebb életfeltételeket teremti. A már meglévő HÉV és MÁV vonalak korszerűsítésével, kisebb mértékű kiegészítésével és korszerűbb szerelvények és jó menetrend beállításával az e területeken letelepedő lakosság a nagyobb budapesti ipari munkahelyeket legfeljebb 20-30 perc alatt elérheti; közműellátásuk pedig a fővárosi közmüvektől függetlenül önállóan megoldható. A lakásépítés sorrendiének megállapításánál azt az elvet kell alapul venni, hogy legelőször ott épüljenek lakások, ahol az kisebb költséggel, kevesebb járulékos beruházással és kisebb szanálási arányszámmal megvalósítható. Előzetes számítások szerint cca 70.000 lakás az a mennyiség, amely Budapesten viszonylag kis járulékos költséggel (16% szanálási arányon belül) megépíthető oly módon, hogy a mennyiségnek 46%-a gyakorlatilag még üres területen, 28%-a részleges bontással, 19%-a foghíjas, 7%-a családi házas területen létesül. Ennek a lakásmennyiségnek megépítéséhez — ami 6-8 éven belül feltétlenül esedékes — a kapcsolódó közlekedési, közmüvesítési, parkosítási és közintézmény létesítési feladatok egyidejű megoldása is szükséges. Ezen lehetőségek felhasználása után vetődhet fel — a bontások lehető csökkentése céljából—a Budapest környéki települések létesítése. 47 Az általános városrendezési terv ipari telepítésének célkitűzése egyrészt az, hogy a lakosságot az ipar zavaró hatásától megvédje, másrészt az, hogy az ipar gazdaságos üzemeltetését biztosítsa. Ezért a Terv az ipari területek összevonását és lehetőség szerint a lakóterületektől való elválasztását javasolja. Figyelembe véve a vonatkozó kormányhatározatokat új ipari területeket a Terv általában csak szolgáltató ipari létesítmények, továbbá raktározás, valamint jármüvek tárolása céljára jelöl ki. Új üzemek számára területet nem biztosít, kivételek: a főváros területén maradó üzemek bővítéséhez, valamint a lakóterületekről áthelyezendő és a fővároshoz kötött néhány ipartelep új elhelyezése céljára biztosított területek. 471