„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

VII. fejezet AZ „ÚJRA CSENDES" BUDAPESTTŐL A „LEGVIDÁMABB BARAKK" FŐVÁROSÁIG - Budapest általános rendezési terve az MSZMP Politikai Bizottsága előtt (1960. július 26.)

úthálózata ezzel szemben fejletlenebb. Az egyes peremkerületeknek a központtal, valamint egymással való kapcsolata nem kielégítő. Az utak szélessége sok esetben már nem elegendő és keresztmetszeti kialakításuk általában nem korszerű, burkolatuk leromlott. A csomópontok nagy része a megnövekedett forgalomnak már nem felel meg. Az úthálózat helyes vonalvezetése mellett azonban a gépkocsi-parkolás, valamint a tehergépkocsik és személygépkocsik tárolásának lehetősége nincs megfelelően biztosítva. Az országos főközlekedési útvonalaknak Budapestre torkoló szakaszai pedig a korszerű gépjármű-közlekedésre alkalmatlanok. A budapesti vasúti hálózat jellemzőié, hogy az ország sugárirányú vasúthálózatának minden vonala a fővároson halad keresztül. Ezáltal Budapesten jelentős mennyiségű olyan forgalom halad át, amelynek Budapest nem kiinduló vagy célállomása. A városi forgalmat zavarják a vasútvonalak és a közutak szintbeli keresztezései (101 sorompó, ebből 26 a forgalmi úthálózaton). A gőzvontatás a város levegőjét helyenként nagymértékben szennyezi. A fővárosnak a környékkel való gyors összeköttetését a MÁV jelenlegi személyszállító vonatai és menetrendje nem biztosítják. Budapest helyi tömegközlekedését az utazások igen nagy száma (1.162 millió utas évente, ami kb. 580 utazásnak felel meg lakosonként), továbbá az átlagos utazási hossz rövid volta, (5,47 km.) végül az igen alacsony átlagos utazási sebesség (16 km/óra) jellemzik. Kedvező viszont a közlekedési hálózat sűrűsége. Budapest lakosságának ugyanis csak 4%-a lakik 500 méternél távolabb valamely tömegközlekedési vonaltól. A főváros lakásainak mintegy 68,5%-a, a lakosságnak pedig — a közkutas vízellátásban részesülteket is beleértve—, kb. 80%-a van vízzel ellátva. Egyes kerületekben azonban a vízellátás aránya nem kielégítő. A Budapest környékén lévő városok és községek többségében a vízellátás ásott és fúrt kutakból történik. Budapest csatornahálózatának kiépítése a főváros gyors, nagyarányú fejlődésével nem tudott lépést tartani. A csatornázott lakóházak aránya mindössze 31%, a csatornázott lakások aránya mintegy 60%. Különösen kedvezőtlen a csatornaellátottság a külső kerületekben, minthogy a volt peremvárosok nagy része még csatornázatlan. A Duna szennyeződése, kis vízhozam esetén, a megengedett határértéknek már csaknem kétszerese. A Duna Budapest közigazgatási területén belül általában szabályozott, és a város az árvízvédelem szempontjából védettnek tekinthető. A külső 468