„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

V. fejezet A HIDEGHÁBORÚ „FRONTVÁROSA" - Tájékoztató az üzemi dolgozók és üzemi vezetők által felvetett szociális és kulturális problémákról (Ganz Vagongyár) (1953 október)

Tájékoztató az üzemi dolgozók és üzemi vezetők által felvetett szociális és kulturális problémákról (Ganz Vagongyár) 1953 október [...] Bér és norma: a Ganz Vagongyárban a fizikai dolgozók átlagkeresetének alakulása 1951-től 53-ig: 1951-ben 993 forint a havi átlag, 1952-ben 819 forint, 1953-ban 1058 forint. Ebben a számításban benne van az átképzösök keresete is, ami annyit jelent, hogy az utolsó három év alatt a munkások átlagkeresete nem emelkedett, sőt minimálisan csökkent, mert 3 évvel ezelőtt az átképzösök száma számottevő volt, ma pedig elenyésző. Különösen szembetűnően alacsony a Ganz Vagongyárban a darabos munkát végző esztergályosok keresete. Havi keresetük nem haladja meg a 450-500 forintot. Ennek az az oka, hogy ebben a gyárban már az 1920-as években kezdték bevezetni a műszaki normákat, s a gyár normái lényegesen szorosabbak, mint a többi üzemeké. Az alacsony keresetek másik döntő oka az üzemi szervezetlenség. A forgácsoló műhelyben az esztergályosok kivétel nélkül arra panaszkodtak, hogy munkaidejük jelentős részét munka, normalap, szerszám utáni futkosással töltik el, ami egyes műhelyekben napi 2-3 óra kiesést jelent. Elpanaszolták az esztergályosok azt is, hogy az utóbbi időben áramhiány miatt is igen sok a kieső munkaidő. Az állóidőt a biztosított bér 80%-ával fizetik ki. Ez a jó szakmunkásoknál havi 300-400 forintos keresetcsökkenést is jelent. Az esztergályosok között a helyzet tarthatatlan. Sokan igyekeznek a gyárat otthagyni, máshol elhelyezkedni, sokan pedig a 8 óra letöltése után máshol vállalnak munkát (pályaudvaron való kirakást stb.), így próbálva keresetüket kiegészíteni, megélhetésüket biztosítani. Kérték az esztergályosok azt is, hogy a helyes norma kialakítása mellett fordítsanak gondot a minőségi munkát végző esztergályosok bérének megállapítására is. Pl. a főtengelyen és egyéb nagyobb darabokon dolgozó minőségi munkát végző esztergályosoknál feltétlenül megkülönböztetést kellene tenni. Az öntödei dolgozóknak az a panasza, hogy nem a kohászati nomenklatúrába vannak besorolva, ezért 10%-al kevesebbet keresnek, mint a kohászatban hasonló munkát végző dolgozók. A műszakiak, mérnökök, technikusok, szerkesztők kifogásolták, hogy bérezésük össze van kötve a gyártás egész tervének teljesítésével. 393