„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)
V. fejezet A HIDEGHÁBORÚ „FRONTVÁROSA" - Tájékoztató az üzemi dolgozók és üzemi vezetők által felvetett szociális és kulturális problémákról (Ganz Vagongyár) (1953 október)
Átlagkeresetük nem haladja meg az 1400 forintot. A minisztériumokban, egyéb intézményekben a tervező mérnökök, technikusok fizetése lényegen nagyobb. Munka- és egészségvédelem: a balesetek száma az előző évhez viszonyítva nem csökkent. Legtöbb baleset az öntödében van, a túlzsúfoltság és rendetlenség miatt. Gyakori a baleset a szállító munkások között is, pedig itt 5-6 targonca beállításával minimálisan lehetne csökkenteni a balesetek számát. Halálos baleset az idén nem volt, az elmúlt évben három. A kollektív szerződésben vállalt kötelezettségeket a munkavédelem és a baleset-elhárítás terén az üzemvezetés általában teljesítette. Elmaradás a Szellőző Művek beszállítása terén van. Az üzemben erre kapacitás nincs, a Szellőző Müvek pedig nem szállítanak. A kovácsműhelyben, öntődében és az öntvénytisztítóban a levegő tarthatatlanul rossz, és sürgősen javítani kellene a szellőztetésen. A kollektív szerződésben biztosított védőételeket, munkaruhákat általában megkapják. Ilyen vonatkozásban nem volt panasz. Az üzemen belül mosdó stb. megfelelő mennyiségben állnak rendelkezésre, de tisztántartásukra nagyobb gondot kellene fordítani. A védőételek minőségére azonban több panaszuk volt. Keksz helyett gyakran rothadt gyümölcsöt kaptak, sok a panasz a tejre is. Dolgozók szociális helyzete: az üzemi étkeztetést a dolgozóknak alig 30%-a veszi igénybe. Régebben, amíg az étkeztetés az üzem saját kezelésében volt, a dolgozóknak mintegy 40-47%-a étkezett üzemi konyhán. Amióta a konyha az Üzemélelmezési Vállalat kezelésében van, lényegen romlott a minőség, nem kielégítő a mennyiség sem. Az üzem vezetőinek nincs áttekintésük arról, hogy a dolgozók közül hánynak van lakásproblémája. Annyit tudnak, hogy igen sok a lakásigénylő. Különösen súlyos az ifjúmunkások helyzete, akik, miután kimaradtak a tanoncotthonokból, nem egy esetben ligeti padokon s egyéb helyeken voltak kénytelenek aludni. 1953-ban az üzem összesen 3 lakást kapott. Az üzemnek van napközi otthona és bölcsődéje is. Jól fel van szerelve, tisztán van tartva. A szükségletnek azonban egyáltalán nem felel meg, mert mindössze 60-70 gyermek számára van férőhely. Nem nehéz elképzelni, hogy ilyen nagy üzemben ez milyen kevés. Sok dolgozó panaszkodott amiatt, hogy a gyárnak nincs kultúrotthona, és nagyon rossz a sportolási lehetőségük is. 394