„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

IV. fejezet ÚJJÁÉPÍTÉS, ÚTKERESÉS — ÚJ KONCEPCIÓK, ÚJ VÍZIÓK - Török István: Budapest népességének vándormozgalma a háború alatt és az ostrom után

ságokkai megrakott kocsijai lepték el a városból szétágazó országutakat. Alig három hónap leforgása alatt 86.779 lélekkel fogyott a népesség, melyből 1125 ember a bombatámadások áldozata volt. A népesség csökkenése június után tovább folytatódott; szeptemberben már keletről menekülők érkeztek a fővárosba; ez a magyarázata annak, hogy a főváros lakossága szeptember végén újból növekedett (1.308.815). Sajnos, a gyászos Szálasi-puccs után bekövetkezett időszakot 1945. március 25-ig statisztikai adatokból — azok hiányában — áttekinteni nem lehet. A bombázások áldozatainak száma egyre sokasodott, a hadbavonulók, deportáltak és menekülők ezrei hagyták el a fővárost; közben más menekülő tömegek érkeztek, és a zavar, szenvedés, kétségbeesés egyre fokozódott. Néhány hónap alatt lejátszódott a magyar főváros legnagyobb tragédiája: Közép-Európa legszebb városa, a magyar nép büszkesége romokban hevert. A bekövetkezett pusztulásról és mérhetetlen veszteségekről az első számszerű adatokat a székesfővárosi statisztikai hivatal által 1945. március 25-én tartott népösszeírás szolgáltatta. A népösszeírás által itt talált 832.800 főnyi megmaradt lélekszámot egybevetve az 1944. évi március végi 1.379.562 főnyi lélekszámmal, megállapíthatjuk, hogy a németek 1944. március 19-i erőszakos lépése bekövetkeztében egy év leforgása után, 1945 március 25-én több mint félmillió (546.762) ember hiányzott Budapestről. A fenti fogyásban benn foglaltatik a népesség természetes szaporodásának erősen passzív egyenlege is. 1944 márciusa és 1945 áprilisa között 25.801 fővel több ember halt meg Budapesten (44.910), mint 1943-44 hasonló időszakában (19.109). A fenti számnak fele —12.754 ember — részben háborús cselekmények (bombázások, belövések stb.), részben terrorcselekmények áldozata volt, a többi a szenvedések és nélkülözések következtében halt meg, mert leromlott, kevésbé ellenálló szervezete a szenvedéseket és nélkülözéseket nem bírta ki. A születési statisztika adataiból megállapítható, hogy 1944 márciusa és 1945 áprilisa között 6.922-vel kevesebb élő gyermek született Budapesten (18.108), mint 1943 márciusa és 1944 áprilisa között (25.030); ez a körülmény szintén a lakosság nagyarányú elvándorlásának és a rendkívül megnehezült életviszonyok következményének tudható be. A születések számának nagyarányú csökkenéséből származó emberveszteséget súlyosbította a csecsemőhalálozások számának rendkívüli mértékben való megnövekedése. Az 1941. évi népszámlálás 542.409 férfit és 622.554 nőt talált Budapesten; vagyis 1000 férfire 1.148 nő esett. 1945. március 25-én 333.426 volt a férfiak és 257