„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

III. fejezet BUDAPEST, A „FRONTVÁROS" - Magyar katonai dokumentumok az ostromlott Budapesten uralkodó állapotokról (1944. december 30.; 1945. február 10.)

Magyar katonai dokumentumok az ostromlott Budapesten uralkodó állapotokról Hindy Iván altábornagy, a budapesti I. hadtest parancsnoka helyzetjelentése a honvédelmi miniszter és a vezérkar főnöke részére a bekerített fővárosban uralkodó állapotokról 1944. december 30. HELYZETJELENTÉS 1944. XII. 30-án 20h lezárással [...] A városban a tegnapi nap folyamán olyan hírek terjedtek el, hogy a pápai nuncius felkereste a magyar hdt. pk.-ot, és közvetítette volna az oroszok ultimátumát a város feladására. Az oroszok állítólag szabad elvonulást ígértek a német csapatoknak. Ugyanennek a hírnek egyik másik változata is terjedt a városban, hogy állítólag egy orosz fhdgy. jött volna át, és ugyanazon feltételeket hozta volna, mint a pápai nuncius. Mindkét javaslatra elutasító volt a válasz.

91 A lakosság hangulata: a nagy tüzérségi tüz és az állandó becsapódások miatt igen nyugtalan. Az üzletek nagy része állandóan zárva van, úgyhogy a lakosság az elsőrendű élelmi cikkeket sem tudja beszerezni, mely körülmény a lakosság hangulatát még kedvezőtlenebbül befolyásolja. A lakosság ellátása: az élelmezési nehézségek nagyok. A kenyérellátás I. 4-ig látszik csak biztosítva. Burgonya, hüvelyes, zöldségféle nincs. 91 A szovjetek december 29-én két parlamentert indítottak el az ultimátummal, amelyben azonnali megadás esetére a magyar katonáknak szabadon bocsátást ígértek, a németeknek pedig azt, hogy a háború után biztosítják visszatérésüket hazájukba. A Vecsés felől közeledő Steinmetz Miklós százados kocsija Pestszentlőrinc határában egyes vélemények szerint aknára futott, mások szerint találat érte. Osztapenko százados eljuttatta az ultimátumot a körülzárt csapatok német parancsnokának, aki a borítékot felbontatlanul visszaküldte. Osztapenko, visszaútban a szovjet arcvonal felé, a Budaörsi úton máig nem teljesen tisztázott körülmények között életét vesztette. 1945 után mindkét parlamenternek szobrot emeltek. 235