„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

III. fejezet BUDAPEST, A „FRONTVÁROS" - Magyar katonai dokumentumok az ostromlott Budapesten uralkodó állapotokról (1944. december 30.; 1945. február 10.)

Lótáp nincs. A Budapesten levő kb. 22 000 lóból 3^1000 drb-ot fogok levágatni, hogy a kenyér kiesésével legalább lóhúst tudjak a lakosságnak kiadni. A rendelkezés folytán a megmaradt lovak abrakadagjait biztosíthatom egy pár napig, mikor is ismét tervbe vettem a legyengült lovak vágatását. Elg. és saját propaganda: a hdt. nemzetvédelmi alosztályának nyomozói több olyan egyénnel beszéltek, akiknek hozzátartozója Budapesten olyan helyen van, ami már meg van szállva. Az ilyen területeken lévők távbeszélőn felhívják hozzátartozóikat azzal, hogy egy vagy két orosz tiszt van náluk beszállásolva. Ezek azt mondják, hogy az oroszok nagyon jól bánnak velük és ne féljenek tőlük, mert ők nem bántják a magyarokat. Még azt is bemondják, hogy az oroszok nagyon rendesen viselkednek. Általában a honvédségnek és a polgári lakosságnak január hó első hetében bekövetkező ellátását katasztrofálisnak nevezhetem. Ma azt a jelentést is kaptam, hogy a gettóban, amelyben a hozzám jutott hírek szerint 40-60 000 zsidó van, az ellátás tökéletesen kifogyott, és ennek következtében a zsidók nyugtalanok. Ha ezek a zsidók az éhség következtében a gettóból kitörnek, annak igen kellemetlen következményei lehetnek. Egyelőre elrendeltem, hogy a gettóba kukoricalisztet szállítsanak, amellyel remélem néhány napra az ínséget enyhíteni. Ma tárgyaltam a székesfőváros közellátási vezetőjével is, és a kenyérfejadagot meghagytam napi 15 dkg-ban, azonban a testi munkás fejadagját 25 dkg-ban, a nehéz testi munkás fejadagját pedig 50 dkg-ban határoztam meg. Ez alá a mennyiség alá nem mehetek, mert ez a munkásokban nemcsak nyugtalanságot, hanem esetleg mélyebb zavargást is idézhetne elő. A székesfőváros lakossága, híreim szerint, kétségbeesetten ítéli meg a helyzetet. Az elg. tü. tüz sok helyen tüzet okozott, a házak általában megrongálódtak, az ellenség előnyomulása folytán számolni kell azzal is, hogy Pest és Buda egymástól el lesz vágva, mert ha az ellenség a Duna partján két irányból előnyomul, amely ma 92 A Budapesten maradt zsidókat — zömmel öregeket, betegeket, nőket és gyermekeket — a nyilas komnányzat 1944. november 29.-december 10 között tömörítette a VII. ker. Dohány utca-Nagyatádi Szabó (ma: Kertész) utca-Király utca-Rumbach Sebestyén utca-Madách tér-Károly körút által határolt területen kijelölt gettóba, ahonnan a nem zsidó lakosságot kiköltöztették. A gettó legnagyobb lélekszáma kb. 70.000 fő volt. (A gettó térképét kiadta Ságvári Ágnes: Holocaust, Budapest 1944. Bp., 1994.) 236