„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

III. fejezet BUDAPEST, A „FRONTVÁROS" - Munkácsi Ernő a budapesti zsidóság összeköltöztetéséről

Az összeköltöztetés utolsó napja Június 24-e szombati napra esett. Budapest olyan látvány színhelye volt, amelyre évszázadok óta példa nem lehetett. Lovasszekereken, kézikocsikon, taligákon és — akiknek más nem jutott — hátukon batyukban cipelték Izrael gyermekei cókmókjukat, a legszükségesebb bútort és használati tárgyakat a „kijelölt" házakba. Egy nappal később (a kijárási tilalom folytán) a templomokban megszűnt a rendes időben tartott istentisztelet, ami a zsinagógák fennállása óta nem fordult elő. Bekövetkezett a prófétának gyászos jóslata, mit egykor Izrael országának bűnös fővárosáról mondott: „Megszüntette az Úr Cionban a szombati nyugalmat és az ünnepeket." A szombat szentségének megtörésével voltak kénytelenek ezren és ezren az utolsó napon terhet hordani, málhát cipelni, hogy amikor az est leszáll, ne legyenek fedél nélkül és ne szolgáltassanak ürügyet arra, hogy az utcákon razziázó SS legények és detektívek elhurcolják őket. Hosszú nyári este volt. A leszálló nap még megvilágított egy-egy költözködő csoportot, akik az utolsó percekben kapkodva, szinte lopódzkodva menekültek „új otthonaikba". Még az éjjel bemondotta a rádió és a reggel lapok június 25-én hozták, hogy a zsidók ezentúl csak 2 óra és 5 óra között és csak kellő indoklással hagyhatják el csillagos házaikat. (Később ezt úgy enyhítették, hogy már délelőtt 11 órakor kimehettek.) ... Új Élet, 1946. augusztus 8. II. évf. 32. sz. — Munkácsi Ernő: Hogy történt? XXXI. „A budapesti zsidóság összeköltöztetése."—Közölte: Vádirat a nácizmus ellen. 2. kötet. 1944. május 15- június 30. A Budapesti zsidóság összeköltöztetése. Szerkesztette: Benoschofsky Ilona - Karsai Elek. Bp., 1960. 345-348. p. 227